Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Gondatlanság. (KM/T—1008.) 643 nyítékait biztosítsa, nem a Kbtk. 127. §-ba ütköző kihágást, hanem a Btk. 420. §-ában meghatározott idegen ingó dolog rongálásának vétségét követi el és nincs jogos védelmi helyzetben. K. — Vádlott szerint esetleg csak a Kbtk. 127. §-ában megjelölt kihágást követte el. mert a postakönyvet nem megrongálni, illetve megsemmisíteni .szándékozott, hanem csak használni bizonyítékul abban az esetben, ha állításai igazolására hivatott volna fel egy fegyelmi ügyben. Vádlott ezen érvelése nem helytálló. A Kbtk. 127. §-ában meghatározott kihágás ugyanis idegen ingó dolognak tudva jogtalanul használása, s ezen használással történt megrongálása által létesül, vádlott cselekményében azonban a jogtalanul megrongálás nem a használat tényében, hanem a hatósági őrizetben volt okmányt képező postakönyvből lapoknak szándékos kitépésében és elvételében jelentkezett, amely már a Btk. 420. §-ában meghatározott vétségnek alkotó eleme. — A Btk. 420. §-ába ütköző vétségnek nem is tényálladéki eleme valamely különös célzat, egymaga az a szándékos cselekmény, amellyel bárki közhatósági őrizetben lévő okmányt, iratot jogtalanul megrongál vagy megsemmisít, már kimeríti e vétség tényálladékát. Vádlott cselekményével a kérdéses postakönyvet megrongálta, sőt a jogosultak rendelkezése alól elvonta, ami a megrongálásnak nemcsak nyelvtani értelemben vett, hanem annak a törvényben értett jogi fogalmát is kimeríti. De nem lehet szó a vádlott által vitatott gondatlanságról sem, mert vádlottnak az a cselekménye, hogy a kérdéses lapokat kitépte és elvetette, szándékos volt, nem pedig valamely gondatlanságnak következménye. Vádlott azt vitatja, hogy cselekményét jogos védelemben illetve végszükségben követte el, már pedig a Btk. 79. §-ában írt védelem kizárja a cselekmény beszámíthatóságát, míg a Btk. 30. §-ában foglalt végszükség bennforgása esetén nem büntettetik a cselekmény. Vádlott ezen jogi következtetése téves, mert nem volt törvényes alapja annak, hogy vádlott egy fegyelmi ügyből kifolyólag bizonyítékait bűncselekmény elkövetése által biztosította, jogtalan cselekmény elkövetéséből jogokat senki nem meríthet. Bizonyítékainak biztosítására és érvényesülésére alkalmas volt az a törvényes mód, hogy a kérdéses postakönyvre, annak tartalmára hivatkozhatott, s annak esetleges beszerzését kérelmezhette. De még ennek a szükségessége sem állott fenn, mert vele szemben semmiféle eljárás nem indult, a bizonyítékul felhasználni kívánt postakönyv a község elöljáróságának birtokában, őrizetben volt. A Btk.. 79. §-a értelmében a cselekmény beszámíthatóságát kizáró jogos védelem az, mely akár a megtámadottnak, akár másnak személye, vagy vagyona ellen intézett, vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges, másrészt a Btk. 80. §-a értelmé41