Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

606 Végrehajtási eljárat, gondnoki kezelés alalt előállott bevételeiből a köztartozások előnyös kielégítését — egyéb feltételek fennforgása esetén — biztosítani kívánta abban az esetben is, ha az ingatlan haszonélvezete a Vht. 213. §-a szerint vétetik zár alá, mert az adótárgy és kielégítési alap tekintetében lényegileg különbség nincs, a jogszabály célzata pedig egy. — II. Az 1890,1939. M. E. sz. rendelet szerint minősülő terménykölcsön (1. §. 1. pont) — e rendelet 2. §-a értelmében nem akadálya a köztartozások előnyös sorozásának. K. A bírói kiküldött a Pk. 3964/1939. és Pk. 4123/1939. sz. kielégítési végrehajtási jegyzőkönyvek szerint — zárgondnok egyidejű bevezetésével — ingóként lefoglalta S. János és özv. B. Istvánné végrehajtást szenvedők fele-fele arányban telekkönyvi tulajdonában lévő ingatlanának ugyancsak a. végrehajtást szenvedőket illető haszonvételét. A bírói kiküldött ugyanis a végrehajtató jegyzőkönyvbe foglalt kifejezett kérelmére és választása alapján az ingatlan haszonvétele végrehajtás alá vonásának azt a módját vette foganatba, amelyet a Vht. 213. §-a arra az esetre szabályoz,' ha a végrehajtást szenvedőt másnak telekkönyvi tulajdonában lévő ingatlan haszonélvezete illeti meg anélkül, hogy ez a joga telekkönyvileg be lenne jegyezve, amely esetben a törvény a haszonélvezetet — haszonélvezeti jogot — ingóságnak tekinti s arra, mint ingóságra rendeli a végrehajtást foganatosítani. Bár a jelen esetben a végrehajtást szenvedő telekkönyvi tulajdonosokat egyúttal saját ingatlanukon a haszonvétel is megilleti, ebben az esetben pedig, a 24.000/1929. I. M. sz. rendelet 32—34. §-ai szerint és a telekkönyvi hatóság útján van helye a haszonvétel végrehajtás alá vonásának, — a végrehajtásnak a most ismertetett módon történt foganatosítása mégis jogerőre emelkedett. A kir. kincstár ezt követően lefoglalta a sorrendi eljárás rendén előnyös tételként sorozni kért köztartozások erejéig a zárgondnok által oly szőlőtermés beszedésével előállított mustot, amely szőlőtermés a végrehajtásnak az előbbiek szerint történt foganatosításakor még lábon állott, tehát az ingatlan alkatrészét tévő függő termés volt, — s a zárgondnok ennek a bornak — mustnak — vételárát, 3000 pengőt, — mint zárlati jövedelmet helyezte bírói letétbe. Ez a 3000 P. a bírói felosztás tárgya. Mindkét alsóbíróság egybehangzó döntése az, hogy a jelen esetben a végrehajtásnak a Vht. 213. §-a szerint való foganatosítása joghatályos s hogy ekként az árfelosztás a Vht. 119. §-a értelmében eszközlendő. Érésiben egyébként támadás sincs. Ennélfogva ez a döntés jogerős és így a kir. Kúria a végrehajtás alá vonás szabályosságának kérdésével nem foglalkozhatott. Az alsóbíróságok döntése csak annyiban eltérő, hogy az elsőbíróság a kir. kincstár által előnyös kielégítés végett felszámított köztartozásokat a 600/1927. P. M. sz. K. K. H. Ö. 84. §-a alapján előnyösen sorozta azzal az okfejtéssel, hogy ez a jogszabály a köztartozások kielégítési el*