Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Végrehajtás ingóságokra. Végrehajtás ingatlanokra. (055—957.) 595 rendelet 33. §-ának 2. bek. által előirt figyelmeztetés elhagyásával és az összes jelzálogos hitelezők megidézése nélkül) — megtartott sorrendi tárgyalás eredményeként létrejött sorrendi végzést s az ennek alapján teljesített kiutalást peres úton csak akkor támadhatná meg, ha erre a végrehajtást szenvedő is jogosult lenne. A végrehajtást szenvedőt azonban ez a jog nem illeti meg, mert a sorrendi tárgyalásra az idézést kellő időben kézhez vette és a sorrendi végzés, valamint az ennek alapján meghozott utalványozó végzés ellen jogorvoslattal nem élt, ezzel pedig kimerültek azok a jogai, amelyeket a Vht. a felosztásra került vagyontömeg (zárlati jövedelem) tekintetében részére biztosít. (1940. nov. 14. — P. V. 2328/1940.) V. ö.: Gr. XXIV. 1193., XXV. 1067, XXIX. 1229—1231., XXXI. 1117. sorsz. hat. 956. Vht. 125. §. — Ügygondnok által behajtott pénz letétbehelyezése. K. A Vht. 125. §-a első bekezdése.értelmében a követelés behajtására kirendelt ügygondnok a követelés behajtása után a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnak jelentést tenni és a behajtott készpénzt a jelentés mellett ott bemutatni köteles. Ebből nyilvánvaló, hogy perbíróságnak nem kell az alperest marasztaló ítéletében a bírói letétbe helyezés iránt intézkedni. (1941. máj. 21. — P. VI. 513/1941.) Végrehajtás ingatlanokra, 957. (Vht. 147. §.), 5610/1931. M. E. 23. §. — Hátrább álló hitelező érdekének védelme legkisebb vételár megállapításánál. — A legkisebb árverési vételár megállapításánál az előző terheket fennállásuk szempontjából kifogásoló hátrább álló hitelezőt nem illeti meg az a jog, hogy a jelzálogát megelőző rangsorban bekebelezett jelzálogjogoknak az alapul szolgáló követelések megszűnte okából való törlését igényelhesse. (Nem szószerint a határozatból.) K, A fellebbezési bíróság meg nem támadott s így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó ténymegállapításából kitünőleg a felperest ennek a pernek a megindításában lényegileg az az érdeke vezette, hogy az alperesek ingatlanai legkisebb árverési vételárának a fedezeti elven alapuló megállapításánál a M. Bank megszűnt 600,000.000 és 200.000-000 K.-ás követelésének biztosítására C. 63 és 71. sorsz. alatt bekebelezett jelzálogjogok, emelő tényezők gyanánt, ne vétessenek figyelembe. A hátrább álló hitelezők ilyen érdekének a védelmére az 1931. évi XXVI. t.-c.-ben adott felhatalmazás alapján kibocsátott 5610/1931. M. E. sz. rendelet 23. §-a akként rendelkezik, hogy a legkisebb árverési vételár megállapításánál tekintettel kell lenni a telekkönyvi adatok helytelenségére hivatkozóknak nyomban valószínűsített arra az állítására, hogy a fennállónak feltüntetett valamely követelés egészen, vagy részben már 5b*