Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Házassági jog (451—453). 147 Az kétségtelen, hogy a nő szemérmes tartózkodásával szemben a férfi kötelessége, hogy aktív magatartásával a nőt magáévá tegye, — nem vitás azonban, hogy az. alperes maga is szűz, házassága előtt nővel még nem érintkezett, s védekezése szerint egyrészt ennek a körülménynek betudható tapasztalatlansága és ezzel járó szeméremérzete, másrészt a felperes iránt érzett szeretete és gyöngédsége tartották vissza attól, hogy a felperes vonakodását erélyesebb fellépéssel legyőzze. A nemileg érintetlen feleknek ebben a viszonyában csak a teljes lelki összhang és a benső vonzalom közösségéből fakadhatott volna a házassági tartozás teljesítésének kölcsönös tudata, — a fellebbezési bíróságnak megnem támadott ítéleti tényállása szerint azonban a felperes már a rövid együttélés ideje alatt különböző ürügyekkel nem aludt otthon, gyakran éjszakára a szüleihez ment át, csak nappal tartózkodott az alperes szüleinek házánál, akik az alperes panaszai folytán sikertelenül igyekeztek ezen a helyzeten változtatni. Ellenkező peradatok szolgáltatásának hiányában a házasság kötésekor 16 éves felperesnek ebből a magatartásából csak az a következtetés vonható le, hogy benne vagy az alperes iránti benső vonzalom hiányzott, vagy az alig néhány hétig tartó együttélésnek egyoldalú megszakításokkal amúgy is csökkentett ideje alatt nem fejlődhetett ki benne az őszinte odaadásnak az a mértéke és a házasság nemi tartalmának az az. ösztönös átérzésc, a mely az alperes által megkísérelt nemi érintkezést a maga részéről is megkönnyíteni lett volna alkalmas. Ha tehát ilyen körülmények között az alperes a felperesnek a nemi érintkezés iránt tanúsított vonakodását erélyesebb fellépéssel le nem győzte és tartózkodó egyéniségénél fogva a kérlelésen túlmenőleg a felperessel szemben erőszakot nem alkalmazott, — ebben a mulasztásában szándékos és súlyos kötelességsértést felismerni nem lehet. Az anyagi jog sérelmével mondotta ki tehát a fellebbezési bíróság, hogy a nemi érintkezés végre nem hajtása a jelen esetben a férjjel szemben a bontóok alkatelemeit kimeríti. Ezért a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával, a felperest a H. T. 80. §. a.) pontjára alapított bontókeresetével elutasította. (1940. jún. 12. — P. III. 1114/1940.) 453. Ht. 80. §. aj pont. — Pénzígéret válásba beleegyezés esetére, mint bontóok. K. A felperes 1935. évi április hó elején az alperes részéről panaszolt ajánlatot megtette és pénzígéretével akarta őt rábírni arra, hogy egyezzék bele a közös elválásba. Az ily ajánlat erkölcstelen, de mélyen megalázó is a másik félre nézve, mert az ajánlattevő ezzel kifejezésre juttatja, hogy házastársáról a magáéhoz hasonló alacsony erkölcsi felfogást tételez fel. A felperes ezzel házastársi kötelességét szándékosan és súlyosan megsértette, a terhére tehát a H. T. 80. §-ának a.) pontja alá eső bontóokot ebből kifolyóan is meg kell állapítani. (1940. mái. 8. — P III 6039/ 1939.)