Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)
Házassági jog. (429—430.) 131 gére, a házasfelek egyéniségére és életviszonyaira tekintettel állapítja meg annak a figyelembevételével, hogy a megtévesztés a házasság megkötésében, a megtévesztett házasfél akaratelhatározására, döntő befolyást gyakorolhatott-e. K. Az iratok tartalmának megfelelően és okszerűen megállapított tényállás szerint a szerencsi járás főszolgabírájának 1938. április hó 15-én 646/1938. szám alatt meghozott és az alperesre nézve jogerőre emelkedett határozata szerint az alperes kétes állampolgárságú egyén és a határozat az alperesnek az ország területéről való kiutasítását elrendelte. A kiutasítás azonban még nem történt meg. A felperes az alperessel 1935. május 21-én megkötött házasságának a Ht. 55. §. alapján érvénytelenné kimondását azért kérte, mert őt az al peres az állampolgársága tekintetében megtévesztette, nevezetesen elhallgatta, hogy ő nem magyar állampolgár. A felülvizsgálat szóbeli tárgyalásán a felperes felvetette azt a kérdést, hogy van-e magyar bíróságnak ebben a perben az eljárásra hatásköre. A m. kir. Kúria ezt a kérdést a Ht. 117. §-ának első bekezdése értelmében akként döntötte el, hogy ebben a perben magyar bíróság eljárhat. A törvénynek idézett rendelkezése .értelmében ugyanis a magyar bíróság előtt' érvénytelenítési pert indíthat az a nő, aki Magyarország területén külföldivel kötött házasságát közvetlenül megelőző időben magyar állampolgár volt és férjét a házasság megkötésé után külföldre nem követte. Arra nézve pedig, hogy a házasság kötése előtt a felperes magyar állampolgár volt, vélelmet nyújt a felperes által bemutatott községi illetőségi helyhatósági bizonyítvány. Az pedig kétségtelen, hogy a felperes az alperessel külföldre nem távozott, s az alperes .most is Magyarországon tartózkodik. > (... mint a Fejben ...). Az okszerűen megállapított és meg sem támadott tényállás szerint a peres felek a házasságot azzal a megállapodással kötötték meg, hogy az alperes a felperes édesapjának az üzletében fog dolgozni. Súlyt helyeztek tehát a felek arra, hogy nem lesz akadálya annak, hogy az alperes Magyarországon lakhassék és itt üzleti tevékenységet fejthessen ki. Ezért el lehet fogadni a felperesnek amaz előadását, hogy a házasság megkötésénél befolyása volt reá annak a körülménynek, hogy habár erről a házasság megkötésénél szó nem volt, abban a hitben volt, hogy az alperes magyar állampolgár. A jelen esetben tehát az állampolgárság a házasság megkötésénél mint lényeges személyi tulajdonság jelentkezik. A megállapított tényekből a fellebbezési bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a házasság megkötésekor az alperes abban a tudatban volt, hogy ő magyar állampolgár. Az alperesnek ezekből folyóan tehát a házasság megkötése előtt nem' volt tudomása arról, hogy nem magyar állampolgár és arról sem, hogy az állampolgárságát kétségbevonták, tehát az állampolgárság tekintetében a felperest tudatosan meg nem tévesztette. 9*