Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Az ember (414—417.) 115 Ugyanaz a szakértő, a jelen perben 24. sorszám alatt csatolt, 1938. évi július hó 22-én kelt jelentésében azt a véleményt adta, hogy a felperesnél az 1922-ben megállapított elmebetegség már az 1916—1917. években és az azt követő időben is megvolt és ezért az 1919. évben sem volt akaratbeli szabad elhatározó képessége. Az Igazságügyi Orvosi Tanács pedig a jelen perben 51. sorszám alatt csatolt, 1940. február hó 20-án kelt azt a véleményt adta, hogy a felperes 1919-ben is súlyos elmezavarban szenvedett és pedig az akkor használatos nomenclatura szerint tébolyodottságban (paranoia), melyet a mai kórjelzés schizophrenia paranoides (tébolyszerü hasadásos elmezavar) néven ismer, amely azóta idősült formába ment át. Kiemelte az IOT., hogy úgy látszik, hogy a beteg inagressiv és állapota nem zárja ki a helyes gazdálkodást, de végeredményben — a vélemény szerint a felperes téveszméi miatt 1919-ben oly elmebetegségben szenvedett, mely őt szabad akaratelhatározó képességétől megfosztotta, (...mint a Fejben...). A gazdálkodás teendőinek rendes végzése tehát nem ügydöntő s azok bizonyítása feleslesleges. Mert ennek valósága esetében is, helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, a fentebb ismertetett szakértői vélemények alapján, hogy a felperesnek 1919-ben a holtigtartó haszonélvezeti jogáról történt esetleges lemondása érvénytelen lenne, ha ez való volna is. (1940. okt. 2. — P. VI. 3011/1940.) 416. Mt. 18. §. 1877: XX. t.-c. 28. §. c) pont. — Tékozlás iogalma. K. A gyámi törvény 28. §-ának c. pontjára alapított keresetet illetően téves a felperesnek amaz érvelése, hogy tékozlás megállapítására az alperesnek ama cselekedete, amely szerint, amint a felperes állítja, ingatlanai egy részét áron alól eladta, más részét pedig elajándékozta. Az érvelés téves azért, mert ha az eladás netán áron alól történt is, ez és az elajándékozás magában véve még nem tékozlás. Ezzé minősül azonban, ha oly oktalan és haszontalan költekezési hajlammal, vagy pedig a vagyon kezelésében és megőrzésében, a gazdálkodásban, valamint vagyoni jogügyletekben megnyilvánuló oly magatartással párosul, amely alapos aggodalmat kelt abban az irányban, hogy a gondnokság alá helyezendő azzal önmagát és családját az elszegényedés veszélyének teszi ki. (1940. máj. 7. — P. III. 465/1940.) 417. Mt. 18. §., 1877: XX. t.-c. 28. §. b) pont. — Gyengeelméjűség és vagyonkezelési képesség fogalma gondnokság alá helyezés szempontjából. — A m. kir. Kúria jogi álláspontja szerint az 1877:XX. t.-c. 28. §. b) pontja alá eső gyeageelméjüségnek nem törvényes ismérve, hogy az kóros legyen. A vagyonkezelési képesség hiánya a gondnokság alá helyezni kért fél egyéniségére, életviszonyaira és egyéb körülményeire való figyelemmel bírálandó el. A vagyon fogalma azonban nem korlátozódik a fenti törvényhely alkalmazása