Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

114 Személyi és családi jog. zati kapcsolat van a kérdéses jogügylet és az egyes kóros elmeképződmények között? Ezt az összefüggést vizsgálva, a szakértő arra az eredményre jut, hogy a II. r. alperes e perben szóban levő jogcselekményeinek a létrejötte nincs okozati összefüggésben az elmebetegségére mutató különös jelenségekkel s így az említett időpontokban elmebetegsége ellenére is birtokában volt értelmes akaratelhatározási képességének, miértis a váltóügylet jogi és gazdasági jelentőségét megítélni képes volt. A II. r. alperes ellen sajtórendőri vétség miatt folyamatban volt bűnvádi eljárás során meghallgatott szakértők erre a most kiemelt szempontra természetesen nem voltak figyelemmel, véleményükben nevezetesen nem terjeszkedtek ki arra az eszmekörre és tárgykörre, amelytől függetlenül ebben a perben nem lehet eldönteni azt a kérdést, hogy a II. r. alperes a kereseti váltók aláírásának időpontjában szenvedett-e olyan elmezavarban, amely őt a váltói kötelezettségvállalás jelentőségének fölismerésére képtelenné tette. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a bűnvádi eljárás során meghallgatott szakértők véleménye és az ebben a perben adott szakértői véleménye között ellentét van. Az Igazságügyi Orvosi Tanács magáévá tette dr. K. Endre szakértő véleményét s határozottan kiemeli, hogy a II. r. alperes üzleti ügyekben mindig jártasságot, helyes kritikai képességet árult el és igen jól tudta, hogy a váltók aláírásával milyen kötelezettséget vállalt magára. Alaptalan ennélfogva a II. r. alperesnek az az előadása, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács a váltói kötelezettségvállaláshoz szükséges értelmes akaratelhatározási képesség tekintetében határozott véleményt nem adott. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően tüzetesen indokolta, hogy a bizonyításnak mely adatai győzték meg őt arról, hogy a II. r. alperes a kereseti váltók aláírásának időpontjában értelmes akaratelhatározási képességének birtokában volt. (1940nov. 19. — P. VII. 2023/1940.). 415. Mt. 12. §. 2. pont. — Szabad elhatározást gátló cl < mebetegség. — Köztapasztalat, hogy az u. n. csendes elmebeteg a mindennapi élet szokásszerű cselekményeit a maga élethivatása körében rendesen végezni tudja. Ez azonban nem zárja ki a szabad elhatározó képessége hiányát életfontosságú, jövője alakulását lényegesen érintő jogügyleti nyi latkozata tekintetében. K. Dr. N. Ödön, törvényszéki orvos, 1922. augusztus hó 12-én kelt jelentésében azt a véleményt adta, hogy a felperes elmebetegségben, tébolyodottságban szenved s ennél az elmebajánál fogva ügyeinek és vagyonának ellátására nem képes. Ennek alapján a felperest a pestvidéki kir. törvényszék —• mint a csatolt iratokból kitűnik — 1922. szeptember hó 21. napján hozott s jogerőssé vált P. 7053/1922/8. sz. a. hozott ítéletével az 1877: XX. t.-c. 28. §-a a) pontja alapján gondnokság alá helyezte. Nem vitás, hogy a felperesnek a gondnokság megszüntetése iránt tett joglépései nem sikerültek.