Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Végrehajtás ingóságokra. 1137—1138. — 851 •meg. E költség fizetésének halárideje lejárt 1933. szeptember 22-én; — ugyané váltófizetési meghagyásnak az alperes által viselt határozati illetéke 408 P; — továbbá a fellebbezési bíróság az alperes javára számításba vett az u.-i ingatlanok árverési vételára terhére a 21.997/1933. tk. sz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint 1933. szeptember 22-én megtartott sorrendi tárgyaláson felszámított és előnyösen sorozott 383 P közadót. mint amely lényegileg az alperes által kielégítettnek veendő. Ezek közül felperesek támadták a váltófizetési meghagyás költségét és határozati illetékét annyiban, hogy a 20.000 P-s követelés érvényesítése felesleges volt, tehát annak költségeit alperes velük szemben nem érvényesítheti, — továbbá, hogy a 62. sz. jogegységi döntés értelmében eme költségek után kamat nem jár. Ez a támadás szintén alaptalan. Ugyanis a h.-i és u.-i ingatlanok árverési vételárának felosztására vonatkozó sorrendi ügyeknek a csatolt sorrendi iratokból kitűnő állása szerint a váltófizetési meghagyás iránti kérvény beadása idején, 1933. szeptember hó 11-én. e 20.000 P-s követelés kielégítés folytán megszűntnek tekinthető nem volt, — ennélfogva e követelés peresítésének akadálya sem volt. de a peresítést szükségtelennek tekinteni sem lehet. Ami pedig a váltófizetési meghagyásban kötelezett költség késedelmi kamatát illeti, — igaz ugyan, hogy (. . . mint a fejben . ..) Mégis a fellebbezési bíróság ezzel kapcsolatban sértette az anyagi jogot annyiban, amennyiben a fizetési meghagyásban kötelezett költség után, lejártától kezdve, a törvényes 5% késedelmi kamatot meghaladó magasabb jogügyleti kamatot számított. (1940. febr. 6. — P. V. 5527/1939.1 Végrehajtás ingóságokra. 1138. (Vht. 64. §.), Vhn. 13. §. 2. bek. — Foglalásmentesség munkaadó által önként adott végkielégítés tekintetében. — I. A rendeltetésére tekintettel a nyugdíjjal egyenlő elbánásban részesítendő végkielégítésnek az 1908 :XLI. tc. 13. §-ának 2. bekezdése szerint meghatározandó része mentes a végrehajtástól s ennek folytán ez a rész valamely hitelező követelésének biztosítása, vagy kielégítése végett érvényesen nem is engedményezhető. — II. A munkaadó és az alkalmazott közti viszony keretébe tartozik annak megítélése, hogy az alkalmazottnak jár-e végkielégítés vagy sem, ennek folytán akkor, amikor a munkaadó végkielégítést adott, a hitelező nem vitathatja sikerrel azt, hogy az alkalmazottat végkielégítés nem illette meg. K. Megfelel a végrehajtástól mentesség kérdésében kifejlődött bírói gyakorlatnak a másodbíróság ama döntése, hogy (.. . mint a fejben I. a ) Nem vehető itt még valóság esetén sem figyelembe a „N. r. t." által felhozott az a körülmény, hogy a végrehajtást szenvedőt jog szerint nem is il54*