Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

50 — Pénzügyi jo(j. — igazgatási bíróság az adóielszólamlási bizottság határozatát az 1934—1936. évi általános kereseti adók tekintetében teljesen feloldotta. (Kb. 5599/1937. P. sz. — 2030. E. H. — Pod. 1940. évi 1. f. 15.) 124. 1927: XXI. tc. 20. §. 5. bek. — Ha a munkaadó az öt egészben terhelő MABI-járuléknak az alkalmazottra áthárítható felerészét ténylegesen át nem hárítja, ez az át nem hárított fél-rész nem minősíthető illetménynek. Kb. A panaszos terhére a sz.-i kereseti adóosztály az 1933—1936. évekre a fentírt adóösszegeket azért írta elő, mert panaszos alkalmazottaival szemben nem élt a MABI-járulék részbeni áthárításának jogával s így részükre olyan jövedelmet juttatott, mely a K. H. ö. 16. §. alapján alkalma zotti kereseti, illetve különadó alá esik. A panasz szerint ez a másodfokon is fenntartott határozat azért sérelmes, mert a MABI-járulék az 1927. évi XXI. törvénycikk szerint a munka adót terheli. Egészen más az alkalmazotti adó levonásának mellőzése, mert ez az adó a törvény szerint az alkalmazottat terheli, tehát, ha ennek az adónk az illetményből való levonását mellőzik, ez az összeg jogosan számítható hozzá a tényleg kifizetett illetmények összegéhez. Panaszos még arra is hivatkozik, hogy évtizedes gyakorlat szerint a MABI-járulékok a társulati adó szempontjából is teljes összegükben üzleti kiadásként számolhatók el. A 1927 : XXI. tc. 20. §. ötödik bekezdése szerint a betegségi bizto tásra kötelezetlek után a járulékot a munkaadó köteles utólag befizetni, a 21. §. pedig úgy rendelkezik, hogy a munkaadó a biztosítási kötelezettség alapján őt terhelő járulék felét a biztosításra kötelezettnek a javadalmazásából levonhatja. A MABI-járulék tehát a törvény értelmében kétségtelenül elsősorban a munkaadót terheli. Ezzel szemben a K. H. ö. 3., 19. és 36. <?• (l)bekezdései rendelkezéseinek egybevetéséből kitűnőleg az alkalmazotti keresti adó az alkalmazott adóterhe. A K. II. Ö. 16. §. (1) bekezdéséhez fűzött Utasítás (7) bekezdésében ezt kifejezetten is megállapítja, kimondván, hogy a törvényes rendelkezések célja az, hogy „az adót mindenkor az alkalmazott viselje", ha tehát a munkaadó azt tényleg a sajátjából viseli, akkor a munkaadó mintegy magára vállalja az alkalmazott adóterhét és ezzel az összeggel az illetményt felemeli, ezért az így átvállalt adóösszeg is szolgálati illetménynek minősül. Ezeknek a törvényes rendelkezéseknek az alapján kell tehát azt az itt felmerülő és döntő jelentőségű kérdést elbírálni, hogy az a MABI-járulék, amelyet a munkaadó a részére biztosított lehetőség ellenére sem hárít át a munkavállalóra, az utóbbinál szolgálati illetménynek minősül-e? Szolgá lati illetmény mindannak a pénzbeli vagy természetbeli járandóságnak együttes összege, amelyet a munkavállaló a munkaadótól a vele szemben fennálló munkabérviszonyból, illetőleg szolgálati viszonyból kifolyólag kap. A munkaadót terhelő MABI-járuléknak azt a felerészét, amelyre vonatko zólag a munkaadó nem él a törvény értelmében részére biztosított áthán tási jog lehetőségével, ezek szerint szolgálati viszonyból eredő illetménvnek