Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Árdrágító visszaélés. í88—490. — 183 a zsírt és hajlandó volt azért minden árat megadni, a zsírért, mint közszükségleti cikkért olyan árat követelt, amely az öszszes körülményeket figyelembevéve a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglalt magában. K. A beszerzési ár kilogrammonkénti 14 filléres emelkedés mellett, figyelemmel az egyéb üzleti körülmények változatlanságára, a fehér áru árának kilógrammonként 26 fillérrel való emelése indokolatlannak mutatkozik. Vádlottnak az a védekezése, bogy a korábbi árak mellett ráfizetéssel árulta a fehér árut, nem fogadható el, mert semmivel sincsen bizonyítva és teljesen valószínűtlen, amit az is bizonyít, hogy a vádlott a mérsékeltebb áron való árusítás mellett is keresett annyit, hogy jól el tudta látni nagy számú családját és tekintélyes vagyonra tett szeri. Az a védekezés sem helytálló a vádlottnak, hogy azért kellett a fehéráru árát nagyobb mértékben felemelni, mert a húsáru értékesítése nehézségbe ütközött. Nem tekintve ugyanis, hogy a vádlott a húsáru árát is emelte, nem vádlott általános üzletmenete teendő vizsgálat tárgyává, hanem csupán a fehéráru, jelesül a zsír arának emelése vizsgálandó, mert ez van vád tárgyává téve, továbbá, mert a bűnösség szempontjából közömbös, hogy más esetekben és másfajta áraknál vádlott esetleg veszteséggel dolgozott. Az ilyenfajta veszteségek és általában az üzleti forgalom esetleges veszteséges volta ugyanis senkit sem jogosít fel arra, hogy egyes cikkeket méltányos hasznot meghaladó nyereséget magában foglaló túlzottan magas áron, árusíthasson. Def nem helytálló ez a védekezés azért sem, mert a vádlott maga sem vitatja, hogy a szóbanforgó időben megejtett sertésvételekből vesztesége származott volna, viszont az uzsorabíróság tényként állapítja meg, hogy jelentékeny nyeresége volt. Az uzsorabíróság ténymegállapítása, illetve kalkulációja szerint a vádlott tiszta nyeresége 18%-nak felelt meg. A Kúria megítélése szerint az ilyen kalkulációk nem nyújtanak megnyugtató alapot az üzleti eredmény megítélésére, mert a hasonló ügyekből azt a tapasztalatot merítette, hogy a számítások alapjául vett kiindulási pontokat (fehéráru és húsáru arányát, élősúlyveszteséget, melléktermékek mennyiségét és árut, olvasztási veszteséget, regieköltséget, stb.) az egyes szakértők és felek mindig más és más arányban állítják be és a legkisebb százalékos eltérés is már jelentékenyen más eredményre vezet, mégis bizonyos támpontot ez a kalkuláció is nyújt abban az irányban, hogy a vádlott a vádbeli időben jelentékeny nyereségre tett szert. Az aránylag csekély tőkebefektetés mellett, figyelemmel a tőke gyors megtérülésére, az uzsorabíróság által kimutatott összeg és százalékszcrű nyereség a méltányos hasznot meghaladónak és meg nem engedettnek jelentkezik. Vádlott az uzsorabíróság által kimutatott 18°/o-kal szemben 15%-ban jelöli meg a méltányos hasznot magábanfoglaló nyereséget.