Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Becsületsértés; rágalmazás. 484—486. — 179 vádló becsületét érintő röpcédulák valóban forgalomban voltak. \ vádb«;li -sajtóközlemény a főmagánvádló nevének megjelölése nélkül jelent meg és maga a főmagánvádló ajánlotta fel arra nézve a bizonyítást, hogy a cikk rá vonatkozik, mert a röpcédulák is személyével voltak kapcsolatosak. A bizonyítás ily értelemben fel is lett véve s a vádlott el is ismerte, hogy cikke a főmagánvádlóra vonatkozik. Az ily értelmű valóság bizonyítására tehát még törvényes jogcím esetében sem volna szükség. A bűnösség megállapítását a védelem az alapon is sérelmesnek tartja, hogy annak állítása, hogy valakire gyalázkodó és becsületsértő röpcédulát terjesztettek, — egymagában még rágalmazást nem állapít meg. A védekezés ebben az alakjában helytálló. A vádlott azonban ennél többet tett. Helyesen értelmezték a cikket az alsófokú bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a közlemény azt a tényállást tartalmazza, hogy a forgalomba került röpcédulák szerint a főmagánvádló és az idősebb úr között sexuális természetű kapcsolat állt fenn. Ez a tényállítás valóság esetén közmegvetést von maga után, ilyen tényállításnak a híresztelése pedig megvalósítja a vádbeli rágalmazás vétségét. (1939. VI. 13. B. I. 1989/1939.) 486. Bv. 1. §., 17. §., 1937 :IV. tc. 90. §. — Az ügyvédet nem mentesíti a rágalmazás elkövetése alól az, hogy ügyfelének megbízásából és utasítására cselekedett; büntetőtörvénybe ütköző cselekményt magába foglaló tevékenység végrehajtására az ügyvédi meghatalmazás sem jogosít. K. Amikor B. vádlott az állított tény rágalmazó jellegének tudatában a sértettre vonatkozó tényállítást tartalmazó fellebbezést a nevében megszerkesztette és az illetékes hatóságtiál benyújtotta, akkor ő a rágalmazó tényt híresztelte, vagyis szintén rágalmazott. Ahhoz ugyanis külön sértési szándék nem kell, közömbös a tényállítás használatának indoka is, hanem elegendő a rágalmazó tényállítás tudatos használata. Ennek következtében az ilyként megvalósított bűncselekményért A.-n felül B. is büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az ügyvédet nem mentesíti, hogy ügyfelének megbízásából és utasítására cselekedett. A megbízás, az utasítás ugyanis büntetendő cselekmény elkövetésére a megbízó részességét megállapíthatja ugyan, de az annak körében megvalósított büntetendő tényálladékra nézve a tettes javára beszámíthatóságot kizáró, vagy büntethetőséget megszüntető okot nem foglal magában, követke* zésképen a megbízás, az utasítás a megbízott felelősségét megszüntetni nem alkalmas. Erre utal az 1937: IV. tc. 90. §-ának rendelkezése is. Eszerint ugyanis az ügyvéd az ügyféltől nyert meghatalmazás alapján a bíróság, más hatóság, vagy harmadik személy irányában csak olyan cselekmény végrehajtására jogosult, amely a reábízott ügy szabályszerű ellátásával együtt jár. Amiből következik, hogy a büntető törvénybe ütköző cselekményt magában foglaló tevékenység végrehajtására az ügyvédi meghatalmazás sem jogosít. 12*