Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Államszolgálati íu.iyek. í—4, — 3 E törvényszakasz tehát, amidőn kimondja, hogy a határőrség és csendőrség összes egyénei és ezek hátrahagyottai ellátás szempontjából ezentúl az 1912. évi L'XV tc. helyett a katonai ellátási törvények hatálya alá tartoznak, egyúttal, az első bekezdésben megállapítja, hogy e rendelkezés 1934. évi január hó 1-től lép hatályba és a határőrség és csendőrség tényleges szolgálatban álló egyéneire és azok hátrahagyottaira alkalmazandó. Ennek a rendelkezésnek okszerű következménye viszont, hogy az 1934. évi január hó 1-én már tényleges szolgálatban nem álló fenti egyének és azok hátrahagyottai ellátás szempontjából a régi jogállapotnak megfelelően, továbbra is az 1912. évi LXV. tc. hatálya alá tartoznak. Ezt kívánja nyilván megállapítani a törvényszakasz (2) bekezdése is amikor kimondja, hogy a határőrség és csendőrség oly tagjai, valamint ezek hátrahagyottai, akik az 1912. évi LXV. tc. alapján 1934. évi január hó 1-én már ellátásban részesülnek, ellátás tekintetében továbbra is az 1912. évi LXV. tc. hatálya alá tartoznak. Épp ezért a törvényszakasz (2) bekezdésének szövegében foglalt az a kitétel, hogy a .határőrség és csendőrség olyan tagjai, valamint ezeknek olyan hátrahagyottai. . ." semmiesetre sem értelmezhető akként, hogy 1934. évi január hó l-e után az 1912. évi LXV. tc. rendelkezései csak olyan hátrahagyottak ellátásánál alkalmazhatók, akik saját személyükben 1934. évi január hó 1-én már az 1912. évi LXV. tc. alapján ellátásban részesültek és hogy e hátrahagyottak az esetben is a katonai ellátási törvények hatálya alá esnek, ha a férj és illetve atya 1934. évi január hó 1-én már tényleges szolgálatban nem állott és illetve 1934. évi január hó l-e előtt az 1912. évi LXV. tc. alapján már ellátásban részesült. Ez az értelmezés ugyanis ellentétben áltana az első bekezdés fent kifejtett általános rendelkezésével, amely a katonai ellátási törvények hatályát csak az 1934. évi január hó 1-én még tényleges szolgálatban álló határőrségi és csendőrségi egyénekre és ezek hátrahagyottaira terjeszti ki, másrészt ez esetben a hátrahagyottaknak a férj és illetve az atya jogán nyugvó ellátási igényére más törvények rendelkezései nyernének alkalmazást, mint az atya és illetve a férj ellátási igényére, ami szintén nem lehetett a törvény célzata. A panaszos özvegye nyugdíjigényének elbírálásánál tehát, minthogy a panaszos néhai férje 1934. évi január hó 1-én már tényleges szolgálatban nem állott, hanem ez időpontban már az 1912. évi LXV. tc. alapján ellátásban részesült, az 1934. évi I. tc. 12. §-ának 1. és 2. bekezdései értelmében az 1912, évi LXV. tc. hatálya alá tartozó alkalmazottakra és hozzátartozóikra vonatkozó mindenkor érvényben álló ellátási szabályok az irányadók. Az 1912. évi LXV tc. 51. $-nak 3. bekezdése 1. pontja értelmében az a nő, aki nyugdíjas altiszthez ment nőül, özvegyi nyugdíjra csak kél (2 esetben tarthat igényt és pedig 1) ha a házasság által a tény1::