Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

164 — Büntetőjog — azonban ennek a feliételnek a hiánya az adásvételi szerződésnek, mint ügyletnek az érvényét nem érinti. Mindaddig tehát, míg a felek az ügylettől közös elhatározással el nem állanak, vagy a gazdasági albizottság a szerződés jóváhagyását meg nem tagadja, a megállapodás a szerződő feleket egyaránt köti, attól tehát az eladó egyoldalúan nem volt jogosítva visszalépni. Következésképen azzal, hogy az eladó utóbb ugyanannak az ingatlannak a tulajdonjogát a leányára ruházta át és ehhez viszont megszerezte a szükséges jóváhagyást, az ingatlannal kapcsolatos jogviszonyok lényegére vonatkozó valótlan tény került a telekkönyvbe. Minthogy ekként a sértettel megkötött ügylet csak a törvényben megkívánt hozzájárulástól, mint feltételtől függött, s a szerződő lelek ettől az ügylettől el nem állottak, a feltétel bekövetkezése pedig lehetetlenné nem vált, minden alapot nélkülöz a védőnek az első eladás érvénytelenségére és. a magánjogi kérdés vitás voltára alapított kifogás. Ez a kifogás tehát a bűnösség megállapítását nem érintheti. (1939. XII. 18. B. III. 2051/1939.) 467. Btk. 401., 403. §. 1. p. — Ezt a cselekményt követi el az, aki felesége nevét annak feljogosítása nélkül írja rá a váltóra. K. A vádlott büntetőjogi felelőssége független az ítélőtábla ítéletében felhívott 1886:VII. tc. 23. §-ának attól a rendelkezésétől, amely a házastársak közötti vádbeli kötelezettségvállalásra való meghatalmazás érvényességét alakisághoz köti. A vádlott a váltóra felesége nevét ennek puszta szóbeli meghatalmazására is aláírhatta volna büntetőjogi következmény nélkül. Azonban ilyen megbízása nem volt, sőt olyan tények sincsenek e bűnügyben megállapítva, amelyekből folyóan a vádlott feljogosítottnak hihette volna magát a szóbanforgó aláírásra. Abból a valónak elfogadott tényből viszont, hogy a vádlott a felesége előtt az ő neve aláírását, de még a váltókölcsön felvételét is elhallgatta, éppen az következik, hogy a vádlott tudta, hogy eljárása jogtalan. Mindezekből a Kúria is azt a meggyőződést merítette, hogy a vádlott nem jóhiszeműen, hanem bűnös szándékkal használta fel házastársának névaláírását váltókötelezettség vállalására s ekként bűnösségének megállapítása nem sérti a törvényt. (1939. VIII. 29. B. III. 2907/1939.) 468. Btk. 401., 403. §. 1. p. — Valamely váltónak és az annak meghosszabbítására szolgáló újabb váltónak ugyanazon személy vagy személyek sérelmére történt meghamisítása a magánokirathamisításnak folytatólag elkövetett egy bűntettét állapítja meg csupán. K. A Kúria jogegységi tanácsának 2. számú büntető döntvényében lefektetett jogelvek szerint a törvény által védett vagyoni érdek valamely váltónak és ennek meghosszabbítására szolgáló váltónak ugyanazon személv sérelmére történő meghamisítása esetében csak az első ízben hamisított váltó használata folytán szenved sérelmet, ekként — az akaratelhatáro/ús egvségc-