Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Büntetőjog. — 459. Btk. 359. §.; Bn. 50. §. — I. A Btk. 359. §-ába ütköző bűncselekménynél a védett jogi érdek elsősorban a hatósági intézkedés sértetlensége lévén, minden olyan cselekmény jogellenes, amely sérti a hatósági intézkedést. — II. Az a körülmény, hogy a megtévesztés alapjául a vádlottnak olyan állítása szolgált, aminek valótlanságáról a sértett könnyen meggyőződhetett volna, nem zárja ki a cselekmény fondorlatos és megtévesztő jellegét olyan esetben, amikor a vádlott és a sértett között évekre kiterjedő üzleti összeköttetés alapján bizalmi viszony áll fenn. K. (. .. mint a fejben I. a. . . .) Vádlottnak a hatósági foglalás következtében megszűnt a lefoglalt rozs feletti rendelkezési joga, a rozs kezelésének engedélyezése pedig őt — a Kúria megítélése szerint — csupán arra jogosította fel, hogy a lefoglalt rozsból a megromlott részt kiválaszthassa és azt a hatóság további intézkedéséig elkülönítve őrizhesse, de nem ad jogot egyúttal arra is, hogy azi általa romlottnak talált 19 mázsát a lefoglaló hatóság előzetes értesítése és engedélye nélkül kidobhassa. Vádlottnak ez utóbbi ténye kétségkívül jogellenes volt, mert meghiúsította a hatósági intézkedésnek azt a célját, hogy a lefoglalt rozzsal a foglaló hatóság rendelkezzék. Vádlott felmentése e részben mégis törvényes, mert a valónak elfogadott tényekből arra vonható következtetés, hogy a vádlott ezt a cselekményt -a kezelési jogosultság tartalmának és terjedelmének téves értelmezése folytán, tehát nem a cselekmény jogellenességének tudatában követte el. Ebből az okból tehát a Kúria sem állapíthatta meg vádlottnak a Btk. -359. §-ában meghatározott bűncselekményben való bűnösségét. A semmisségi panasznak a csalásra vonatkozó része azonban alapos. Az ítélőtábla a csalás bűntettének vácija alól azért mentette fel a vádlóit a t, mert a foglalkozásánál fogva gabonaneműekre szakértőnek tekintendő molnár sértett a vádlottól vett 8 és fél mázsa rozsot a vételi ügylet megkötése előtt a vádlott magtárában megnézte ésé így vádlottnak az a ténye, hogy az eladás tárgyát képező dohos rozsnak a sértett által észlelt gyanús szagára azt mondotta, hogy az csupán magtári szag és hogy a rozs jó, nem volt alkalmas a sértett fondorlatos megtévesztésére. Ámde a valónak elfogadott tények szerint a sértett évek óta vevője volt a vádlottnak és bizalommal volt iránta. Erre a bizalomra vezethető vissza az is, hogy a vádlottnak a rozs szagára és minőségére vonatkozóan jobb tudomása ellenére tett valótlan állítását a sértett elhitte és a rozsot gondosabb megvizsgálás mellőzésével megvette. Nyilvánvaló tehát, hogy a rozsnak dohos és közfogyasztásra alkalmatlan voltáról tudott, vádlottnak a már említett valótlan állításában rejlő fondorlata alkalmas vot arra, hogy a sértettet a rozs minősége tekintetében téve-