Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

150 — Büntetőjog. — a Ppé. Ő5. §. 2. bekezdésének rendelkezéséből kitűnően nem kontradikt-5rins eljárással és nem bizonyítás felvételével foganatosítandó. A telekkönyvi hatóság ezek szerint termények értékesítése iránt folyóügyben, tehát olyan perenkivüli eljárásban, amelyben a bizonyítás felvételének a törvény rendelkezése szerint helye nincsen, jogszabálysértéssel hallgatott ki tanukat és eskette meg azokat vallomásaikra, minélfogva az ekként kihallgatott zárgondnoknak a vallomásra való megesketéséhez büntetőjogi következmény nem fűződhet, mert a Btk.-nek a hamis tanúzást tiltó rendelkezései feltételezik, hogy illetékes hatóság törvénnyel megengedett esetben az eljárási szabályok értelmében foganatosította a tanú kihallgatását és megesketését. Kzért nem lehet vádlottnak a bűnösségét megállapítani és ezért kellett a panaszt mini alaptalan perorvoslatot a Bpn. 30. §. 1. bek. értelmében elutasítani. 1940. 11. 13. B. III. 3603/1939.) 448. Btk. 215. §. — Nem érinti a polgári per lényegét az a hamis tanúvallomás, hogy a vádlott hamis tanúzásért büntetve nem volt. K. — A tényállásból az ítélőtábla azt állapította meg, hogy vádlott által tett tanúvallomás hamis része nem vonatkozik a polgári per lényegére. Ugyanis a polgári per lényegére csak az a vallomás vonatkozik, amely a kereseti követelés jogalapját képező tények megállapítását, vagy megdöntését igazolja. Már pedig az a hamis vallomás, hogy a vádlott hamis tanúzás miatt büntetve nem volt, a kereseti követelés jogalapját képező annak a ténéynek megállapítását, hogy alperesek szerződési kötelezettségüknek nem tettek eleget, semmi tekintetben sem nem igazolja, sem nem dönti meg, de nem igazolja azt sem, amit alperesek ezen tények megdöntésére felhoztak, hogy felperes a polgári perben előzőleg kihallgatott tanúkat megvásárolta. A vádlottnak az a hamis tanúvallomása, hogy a hamis tanúzásért büntetve nem volt, a polgári perben csak a bizonyításnak más irányban való lefolytatására lehet befolyással, ez pedig az ügy lényegét azért nem érinti, mert a kereseti követelés jogalapját képező tények megdöntésére tett tanúvallomás hamis volta megállapítást nem nyert. (1940. III. 27. B. 11. 3210/1939.) A hamis vád. 449. Btk. 227. §. — A hamis vád tényálladékában a „vádolás" fogalma nem vehető betűszerinti értelemben, hanem a helyes törvénymagyarázat szerint az felölel és kifejezésre juttat minden olyan tevékenységet, amelyet a tettes abban a tudatban követ el, hogy tettének csak az lehet az eredménye, hogy a hatóság valamely személy, vagy személyek ellen büntető eljárást indít. K. — Az a körülmény, hogy a jelen esetben a hamisan vádolás nem kifejezett feljelentés alakjában, hanem egy ismeretlen tettes ellen elrendelt nyomozás során tanúként való kihallgatás alkalmával tett vallomásban történt, — az ügy elbírálása szempontjából közömbös, mert, — amint ezt a Kúria