Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)
— .1 személyes szabadság megsértése. A hamis tanúzás. — 149 — 446—447. — Csupán az ilyen közhivatalnok élhet vissza a személyes szabadság korlátozása tekintetéhen hivatali hatalmával. Ellenben az a közhivatalnok, aki hatáskörén kívül követ el jogsértést, csak olyan kötelességeket sért meg, mint bármely más nem közhivatalnok. Az alsófokú bíróságok ítéletének törvénysértő voltát tehát nem lehetett megálapítani. (1939. VI. 23. B. I. 2011/1939.) A hamis tanúzás. 447. Btk. 215. §. — Nem lehet megállapítani a hamis tanúzásban a bűnösséget — a cselekmény tényálladéki elemeinek egyébkénti megléte ellenére sem —, ha a tanú kihallgatása vagy megesketése jogszabálysértéssel történt. K. — A telekkönyvi hatóság a zárgondnoki kezelés alatt álló termények értékesítése tárgyában a Vht. 248. §-ának megfelelően a lelek meghallgatását rendelte el és ennek az eljárásnak során, több más egyénnel együtt a zárgondnokot is tanúként hallgatta ki. A zárgondnok az alsóbíróságok megállapítása szerint úgy objective mint szubjectíve valótlan tarI a Imii olyan tanúvallomást tett, hogy nem történt meg a zárlati ingatlannak az a bérbeadása, amelyből az igénylő harmadik személy a terményekre vonatkozó tulajdonjogát származtatja, s a zárgondnok erre a vallomásra esküt Sett. A telekkönyvi hatóságnak afelett kellett határoznia, hogy a zárlati terményeket a zárgondnok értékesítheti-e? Nyilvánvalóan téves az alsóbíróságoknak az az álláspontja, hogy a zárgondnok vallomása nem az ügy lényeges körülményeire vonatkozott. Hiszen a telekkönyvi hatóság éppen a terményekre támasztott igény vitás volta miatt állott el a termények értékesítése tárgyában korábban kiadott zárgondnoki utasítástól és hozott perreutasító határozatot. Helyesen utal azonban az ítélőtábla a Vht. 249. §-ára való hivatkozás mellett arra, hogy a vádlott zárgondnoktól a telekkönyvi hatóságnak esküt nem kellett volna kivennie. De ez a megesketés nemcsak merőben szükségtelen volt, — mint ezt az ítélőtábla kiemeli —- hanem a fennálló jogszabályokba egyenesen bele is ütközik. A telekkönyvi hatóság ugyanis perenkívüli sommás eljárást foganatosított bizonyítás felvételével, holott a Vht. 249. §-ának 2. bekezdésében megjelölt annak, az esetnek kivételével, amikor a zárgondnoki számadások ellen beadott észrevételek felelt kell a bíróságnak a feleket és zárgondnokot sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás útján meghallgatva, a netáni bizonyítási eljárás után ítélettel dönteni, — a zárgondnoki kezelés során teendő egyéb bírói intézkedéseket, így a zárgondnoknak kezelési utasítással való ellátását (Vht. 245. §.), a zárlati jövedelmet képező ingóságok értékesítési módozatainak, esetleg a természetben való megtartásának elrendelését (Vht. 248 §.) a törvény a felek előzetes meghallgatásához köti csupán, ami pedig