Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)
148 — Büntetőjog. — Az alsóiokú bíróságok az ölési szándék fokának vizsgálatánál a vádlottnak a néhai sértett részéről történt ezt a súlyos bántalmaztatását teljesen figyelmen kívül hagyták, sőt abból kiindulva, hogy a vádlottnak az atyjával szemben előz* nap tanúsított tiszteletlen magatartása volt az elindítója az eseményeknek, úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a vádlott ezzel az előző napi magatartásával reászolgált arra, hogy öt néhai öccsbe emiatt Megfenyítse s minthogy ekként önmaga volt a felidézője annak az eseménynek, mely ót izgalomba hozta, eljátszotta a jogát ahhoz, hogy a cselekménye a Btk. 281. S-a alapján enyhébben minősíttessék. Ezenkívül az ítélőtábla az erős felindulás mellőzésének indokaként hivatkozott arra is, hogy a vádlott durvalelkű egyén, akinél a fivére részérő! történt arculúttetés nagybb lelki hullámzást ki nem válthatott, sőt abból, hogy a vádlott poíonüttetése után a karján lévő gyermekét a mellette álló atyjának adva át, azt így bizonságba helyezte, majd felismerve a néhainak segítségére siető másik fivére részéről őt fenyegető veszélyt, késével efelé is szurkált, valamint abból, hogy amikor utóbbi elől menekülnie kellett, a menekülés útját célszerűen az udvar hátsó része felé választotta, az ítélőtábla éppen a vádlott éber és világos öntudatára vélt következtetni. Végül kizártnak látta az ítélőtábla az enyhébb minősítés lehetőségét azért ís, mert megítélése szerint a vádlott és sértett kölcsönös verekedési szándékkal mentek egymásnak. K. — Az a vélemény, hogy a vádlottak előleges összebeszélés nélkül jöttek össze, tehát csoportot nem alkottak, továbbá, hogy erőszakot a bemenetelhez nem használván, a betörés ismérve hiányzik a cselekményből, nem helytálló, mert amint azt a kir. Ítélőtábla helyesen kifejtette, a sértett udvarába bement 15—16 személy csoportnak tekintendő, s a vádbeli bűncselekmény megvalósúlásához nem szükséges, hogy azok előleges összebeszélés után egyenesen a behatolás és erőszak alkalmazása végett jöjjenek össze, továbbá, hogy nagyobbszámú embernek bekerített helyre való benyomulása, az azzal rendelkező akarata ellenére a csoport fenyegető fellépésében rejlő fizikai erőre tekintettel elégséges a betörés jogi fogalmának megalkotásához. (1939. IX. 26. B. I. 1280/1939.) A személyes szabadság megsértése. 446. Btk. 193. §. — A Btk. 193. §-ában meghatározott cselekményt csak olyan közhivatalnok követheti el, aki hivatalánál fogva jogosítva és kötelezve van arra, hogy valakit személyes szabadságától megfosszon. K. — A Btk. 193. §-ában meghatározott bűncselekménynek alanya csak közhivatalnok lehet; azonban nem abban az értelemben, hogy valamennyi közhivatalnok elkövetheti a szóban forgó bűncselekményt. Mert az idézett §. e szavai: „hivatali halalmával visszaélve" — csak arra a közhivatalnokra vonatkoztatják a §. rendelkezését, aki hivatalánál fogva jogosítva és kötelezve van arra, hogy valakit személyes szabadságától megfossz.m
