Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

142 — Büntetőjog. — A felségsértés. 437. Btk. 127. §. 3. p., 129. §. 3. bek. — I. Az államterület ellen irányuló felségsértés bűntette szempontjából az erőszak jogi fogalma alatt nemcsak a tettleges fegyveres beavatkozást, hanem bármily olyan külhatalmi intézkedést is érteni kell, amelynek célja az, hogy az állam rendes életműködésében korlátoztassék, minthogy ez a megbénítás az állam akaratával ellentétben történik. — II. Gyüjtőívek beszerzése, aláírás végett körözése, külföldre juttatása, külföldi állampolgárral való érintkezés a szervezkedés menetének megismerése céljából, egyeseknek külföldre történt kiküldése, bélyegzők beszerzése, szelvények lebélyegzése, szétosztása abból a célból, hogy egy idegen állam fejének közben jötté vei népszavazás útján az állam területének egy része idegen államhoz csatoltassék: felségsértés bűntettére irányuló s előkészületi cselekménnyel kapcsolatos szövetkezés bűntettét állapítja meg. K. Kérdés, hogy a szóbanlevő szövetkezés (Btk. 138. §.) erőszak alkalmazásával kívántáé az elszakítást keresztülvinni, minthogy a vádbeli bűncselekménynek az erőszak a constitutiv eleme (Bt. 127. §. 3. pont). A kérdés alanyi részével foglalkozva, a törvény szavai kétségtelenné leszik, hogy az államterület erőszakos megcsorbítására irányuló merényletet nem követheti el egy ember vagy egynéhány ember szövetkezése, hanem ehhez oly mértékű előkészület és erőgyűjtés, az erő olyan kifejlése szükséges, amely az elérendő cél nagyságával bizonyos arányban áll. Ez az előfeltétel jelen esetben megvolt, hiszen a tényállás szerint a nagyszámú vádlott sok száz ember megszervezése tárgyában tevékenykedett. Az erőszak kérdésének tárgyi feltételeit megvizsgálva, ki kell emelni, hogy az állam nem járulhat hozzá olyan elgondoláshoz, amely az állam ezeréves területének egy részét csupán egyes állampolgárok kezdeményezésére, népszavazás útján idegen állam területéhez csatolná; ily tervet tehát csakis az államakarattal szemben, vagyis erőszak alkalmazásával lehetne végrehajtani. De az erőszakosság jellege különösen azért nyilvánvaló, mert a vádlottak az aláírásokat egy idegen állam fejéhez akarták eljuttatni, hogy annak közbenjöttével érjék el a népszavazás elrendelését és így a magyar állam egy részének idegen uralom alá juttatását. Egy külhatalomnak ilyen beavatkozó lépése pedig kétségkívül ellenséges és így erőszakos cselekedet volna, minthogy az erőszak jogi fogalma alatt itt nemcsak a tettleges fegyveres beavatkozást, hanem bármily olyan külhatalmi intézkedést is érteni kell, amelynek célja az, hogy az állam rendes életműködésében korlátoztassék, minthogy ez a megbénítás az állam akaratával ellentétben történik. Mindezeken felül a vádlottak „rohamosztagokat" is akarlak felállítani, állítólag a rend fenntartása végett; azonban ez az elgondolásuk is mutatja cselekedetük erőszakos voltát, minthogy a magyar államnak megvannak a törvényszerű karhatalmi eszközei a rend fenntartására, a vádlottak tehát a fegyveres erőre ismertetett céljaik elérése végett akartak támaszkodni.