Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Pénzügyi jog. — rése útján való teljesítése. A vagyonátruházási, okirati, törvénykezési, illetve közigazgatási illetékes meghatározó jogszabályok a vonatkozó illetéknek a tárgyát, alapját, mérvet és alanyait — a törvénykezési illetékek tekintetében perrendi okokból létesített kivételektől eltekintve — egységesen, arra tekintet nélkül állapítja meg, hogy a lerovás mikéntjét meghatározó alaki jogi szabály a közszolgáltatást — gyakorlati illetve célszerűségi szempontból — pénzfizetéssel, levonás tűrésével avagy bélyeg:egyeknek használatával rendeli teljesíteni, sok esetben úgy, hogy az illeték alanyának szabad választására bízza, hogy a lerovási módozatoknak melyikét kívánja igénybevenni, ami egymagában is bizonyítja, hogy az illetéknek (vagy más közszolgáltatásnak) pénzben vagy bélyegben lerovása a közszolgáltatás jogi természetét nem érinti. De nem érinti a különböző módon lerovandó vagy leróható illetéknek (közadónak) ezt az azonosságát az a körülmény sem, hogy a kincstár - a pénzbefizetéssel lerovandó illetéket (közadót) rendszerint fizetési meghagyás kibocsátásával követeli, ellenben a bélyegben járó illeték (közadó) alanyait a lerovásra a legtöbb esetben csak a törvény parancsa kötelezi, s an nak teljesítésére a kincstár a feleket esetenkint (rendszerint) sohasem kötelezi, mert ez a különbözőség a dolgok természetében rejlik: azokban az esetekben, amelyekben a kincstár az illetéknek a meghatározását (kiszámítását), vagyis a kivetési eljárást, a törvény által kötelezett alanyokra bízza, ezeket a lerovásra nem kell külön kötelezni, mert ennek a kötelezettségüknek az önilletékezés (önadóztatás) kötelezettségéből folyólag tudatában vannak s a kincstár az illetékkötelezettséget megalapozó jogi ténynek (vagyonátruházás, okirat kiállítása, törvénykezési vagy közigazgatási beadvány be nyújtása) rendszerint nincs is tudatában, amivel ellentétben a pénzben lerovandó illetéket rendszerint a kincstár állapítja meg (szabja ki), s ennek folytán arról, hogy a kincstár mit követel, a feleket esetenkénti kötelezéssel értesíteni kell. A különböző módon lerovandó vagy leróható illetékek (közadók) kö vetélésének jogalapját levő törvényes határozmányoknak az azonosságából következik, hogy az illetékek esedékessége, jogerőre emelkedése, biztosítása, elsőbbsége, behajtása, elévülése, törlése, az elkövetett mulasztások büntetése illetve az azok tárgyában igénybevehető jogorvoslatok tekintetében fennálló jogszabályokat — ellenkező rendelkezések hiányában — megfelelően, / vagyis értelemszerűen alkalmazni kell mind a pénzfizetéssel, mind a levonás tűrése útján, mind pedig a bélyegjegyek használatával lerovandó illetékek eseteiben, nemcsak azért, mert nincs törvényes rendelkezés, amely az említett jogviszonyok és azoknak tartalma tekintetében különbséget tenne aszerint, hogy azokat pénzbefizetéssel, levonás útján avagy bélyegjegyek használatával lerovandó illetékekkel kapcsolatban kell érvényesíteni, hanem azért is, mert ilyen megkülönböztetés az illetéknek a lerovási módok mindegyikében való azonossága mellett mivel sem volna indokolható. A panasz tárgyát tevő azt a kérdést tehát, hogy a bélyegben lerótt és visszatéríteni kért szóbanlévő nyugtailletékeknek a lerovására a nyugtáknak