Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

yi2 — Pénzügyi jog. az arány másik tényezője minden esetre kiterjedően részletesen meghatározva nincs. Az kétségtelen, hogy ez a másik tényező a szegényjogos fél követelésének összege. Abban az esetben, ha a követelés összege a per során változatlan marad, az arány is a per egész folyamára változatlan, s így a viselendő illeték megállapítása jogilag általában nem vitás. Ha azonban a szegényjogos fél a keresetben túlzott összegben érvényesített követelését a per során a maga által is megítélhetőnek remélt összegre, esetleg többször is leszállítja, a támasztott követelés perbeli eltérő összegei s az ellenfele által ítéletileg kötelezett összeg közötti arány minden egyes leszállításhoz viszonyítva a leszállításnak megfelelőleg fokozatosan emelkedik s csak az utolsó leszállításnak megfelelő összeg és az ítéleti marasztalás közötti változatlan. A 284. sz. jogegységi megállapodásban elfoglalt, s az utolsó, keresetleszállítást megelőző kereseti összegeket figyelmen kívül hagyó jogi álláspont a szegénységi joggal perlekedő fél ellenfelére hátrányos. Ha a marasz lalási összeget csak az ítélet meghozatala előtti leszállított utolsó értékhez viszonyítjuk, az arány nagyobb, mintha a marasztlási összeget a változott értékek minden egyes változtatásával külön-külön állítjuk szembe, a nagyobb arány mellett pedig egyes illetékekből a szegényjogos fél ellenfelére nagyobb összeg is hárul. E szerint a szegényjogos fél ellenfele a túlkövetélésből felmerült illetékek nagy mérvétől nem szabadulna s így a szegényjogos fél visszaélését még a törvény is támogatná. A 284. sz* jogegységi álláspont folytán a szegényjogos fél ellenfele még hátrányosabb helyzetbe JS juthat, mintha nem szegényjogon folyt volna ellene a per, mert az utóbbi perben á perköltségek kozt kötelezett felperesi illetékek összege valószínűleg kisebb, mint a szegényjogos perben őt terhelő illeték. Ily igazságtalan és következetlen helyzet létesítését a törvényhozónak, a törvény célzatánál fogva is, tulajdonítani nem lehet. A törvényhozó kifejezett védelmi célzata az illetékviselés törvényes rendelkezése mellett akkor valósul meg, ha az illetékviselési arány a keresetleszállítások esetében a per egész folyamára nem egyöntetűen van megállapítva, hanem a perérték változásaihoz igazodik. E mellett az álláspont mellett is a törvény az arányos számítás kötelezővé tételével a kereseti követelés indokolatlan és visszaélést jelentő nagy mértékével szemben a szegényjogos fél ellenfelét csak részben mentesíti, mert teljes mentesítés csak a marasztalás összegének megfelelő illetékviselés lett volna. Arra, hogy az illeték viselés gyakorlati megállapításánál a szegényjogos fél ellenfele még a törványhozó kifejezett célzatából következtethető s így jogszerű részleges igényétől is megfosztassék, a törvény -logikai értelmezése semmi alapot sem nyújt. A 284. sz. jogegységi megállapodásban elfoglalt álláspont mellett' abban az esetben, ha a szegényjogos fél a kereseti követelését a per folyamán felemeli, s az ítélet meghozatalakori érték és a szegényjogos fél ellenfelének ítéleti marasztalási összege közötti arány kisebb, mint a megelőző perértékek és a marasztalás közötti arány, úgy az illetékviselés ehhez a ki-