Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

80 Pénzügyi jog. 127. 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §. — E §. (5)-bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a „hitel- és kölcsönügyletekből származó bevételek mentesek az általános forgalmi adó alól", a bankügyletekkel iparszerűen foglalkozó vállalatok által a folyósított kölcsönök biztosítása céljából a kölcsönvevők terhére felszámított zálogjog bekebelezési, törlési, valamint telekkönyvi szemledíjakból elért bevételekre nem alkalmazható. (Kb. 5289/1937 P. sz. — M. K. LVI. évf. 48.) 128. 1921 : XXXIX. t.-c. 29., 37. §§. — Forgalmiadó-váltsággal terhelt árúnak bérbeadásából származó bevétel — ha a bérbeadás keresetszerüen történik, — általános forgalmiadó-köteles. Kb. I. A magyar királyi pénzügyigazgatóság a panasszal megtámadott határozatával az edénykölcsönzésből elért bevételt vonta pótlólag általános forgalmi adó alá. A panaszos a forgalmi adó törlését kéri, mert a gyárból megvett áruk után a forgalmi adóváltságot lerótta és az árunak a fogyasztók részére kisebb tételben kiosztás munkájáért megillető haszon a váltságban bennfoglaltatik, mert a kikölcsönzés az áru végső elhasználásáig tart. II. A bíróságnak tehát a panasz folytán azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a forgalmiadó-váltsággal terhelt áru használatra kiadásának ellenértéke fejében szedett használati díj külön általános forgalmiadó alá tartozik-e? A bíróság az általános forgalmi adókötelezettséget megállapította. Az 1921. évi XXXIX. t.-c. 29. §-a értelmében az őstermeléstől különböző, bármilyen önálló bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenység általános forgalmi adó alá esik. A 37. §. 5. pontja a hitel- és kölcsönügyletekből, valamint a külföldi fizetési eszközök forgalmából származó bevételt ugyan kifejezetten mentesíti a forgalmi adó alól, de ez a mentesség nemcsak a 74.203/1923, P. M. számú rendelet, de ennek a bíróságnak joggyakorlata értelmében is csak a szorosan vett pénzkölcsönügyletekre vonatkoztatható és a tárgyak használatra kiadásának ellenértékére ki nem terjed. A forgalmiadó-kötelezettsóget e tekintetben a váltságra áttérés rendszere sem változtatta meg. A váltság az egyes külön rendeletekben meghatározandó áruk egymásután következő szállításai után jáió több forgalmi adót a megjelölendő időponttól kezdve egyetlen szállítás alkalmával teljesítendő adófizetéssel fogja meg, amiint ezt az alapvető 70.900/1928. P. M. számú rendelet 1. §-ának 1. bekezdése kimondja. Ez a rendelkezés és a felhívott rendelet azonban a felmerült kérdésre általános rendelkezést magában nem foglal, mert ez a mentesítés csak az áruszállításra, tehát az áru tulajdonjogának egymásutáni átruházására terjed ki. Az általános forgalmiadó tárgya azonban a felhívott t,-c. 30. §-a értelmében nemcsak az áruszállítás, ami alatt törvényi rendelkezés folytán minden ingó testi dolog visszterhes elidegenítését kell érteni, hanem bármely más munka-