Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

72 Pénzügyi jog. J. V. H. Ö. 11. §-ának 2. pontja alapján a nyers házbérjövedelemből mint jövedelemadóalapból le kell vonni. (Kb 21.416/1935 P. és Kb. 21.517/1935. P. sz. — M. K. LVI. évf. 39.) 108. J. V. H. Ö. 12. §. — E §. csak azoknak a befizetett közszolgáltatásoknak a levonását engedi meg a jövedelmek együttes összegéből, amelyek az adózót terhelik. Ez alatt természetesen csak az adózót közjogi alapon terhelő közszolgáltatásokat lehet érteni, nem pedig azokat, amelyek az adózót magánjogi kötelezettség folytán terhelik, mert utóbbi esetben a közadók fizetésével az adózó magánjogi szolgáltatást teljesít, amely csak annak szempontjából közszolgáltatás, aki helyett a fizetést teljesítette. (Kb. 203/1936. P. sz. — M. K. LVI. évf. 40.) 109. J. V. H. Ö. 13. §. — A perenkívüli egyezségen alapuló fizetési kötelezettség magánjogi címen nyugszik, minélfogva az e címen tényleg fizetett összegek a J. V. H. Ö. 13. §-ának 1. pontja értelmében levonható terhek. (Kb. 404/1936. P. sz. — M. K. LVI. évf. 39.) 110. J. V. H. Ö. 13. §. 1. bek. — Azt a kamatösszeget, amelyet az adós nem a hitelező kezéhez tényleg történő fizetés útján, hanem a kamatoknak a tartozáshoz való hozzászámítása (tőkésítése) útján egyenlít ki, a jövedelemadó alapjából csak akkor lehet levonni, ha az adózó fél igazolja azt, hogy' a kamatok tőkésítését úgy az adós, valamint a hitelező, könyveiben elszámolta. Kb. Az adóköteles által fizetett adóssági kamatokat a J. V. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdése szerint az összes jövedelemforrások jövedelmének együttes összegéből le kell vonni. E törvényes rendelkezésben a hangsúly nyilván a „fizetett" szóra van helyezve. Hiszen a jövedelemadóról szóló és sokat módosított alaptörvény — az 1909 : X. t.-c. 12. §. 7. pontjának ama rendelkezésével szemben, hogy az adóköteles által „fizetendő" adóssági kamatok a nyers bevételből levonandók, a J. V. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt fenti rendelkezés lényeges eltérést, helyesebben megszorítást jelent, mert míg a Törvény minden az adóst „terhelő" kamat levonását megengedte, addig a Hivatalos Összeállítás csak az adózó fél által „fizetett" kamatok levonását engedi meg. Az adóssági kamatok levonásának kérdésénél azt kell tehát vizsgálni, hogy mi a „fizetett" kamat, illetőleg hogy az esedékessé vált kamatoknak a tőketartozáshoz való hozzászámítása (tőkésítése) kamatfizetésnek minősíthető-e, vagy sem: A „fizetés" meghatározott tartozásnak lerovása. A fizetés ugyanis teljesítést jelent, — a teljesítés (solutio) pedig annak szolgáltatása, amivel tartozunk, abból a célból, hogy tartozásunkat törlesszük. Az adóssági kamat a pénz használati díja. Alapja az a kötelmi vi-