Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

itereseti adó. 101—102. 69 latot elrendeli. Tehát még abban az esetben is, amikor az adózó könyvvizsgálatot kér, szükséges a könyvek szerinti eredmény adatainak az adókivető hatósággal való közlése és így a könyvvizsgálat elrendelésének az előfeltétele az, hogy az adózó fél ezeket a könyvszerinti adatokat bemutassa. Az előbb említett utasításoknak eme rendelkezései teljesen következetesek és önként értetődnek a K. H. ö. 12. §. (4) bekezdésének és a J. V. H. Ö. 8. §. (2) bekezdésének lényegileg egybehangzó ama rendelkezéseiből, hogy amennyiben az adózó szabályszerű kereskedelmi vagy gazdasági könyveket vezet és üzlete, ipari vállalata, üzeme, vagy gazdasága jövedelmét hiteles nyereség-veszteség és mérleg-számlák bemutatásával bizonyítja és azok az adóztatás céljára elfogadhatók, az adóalapot a nyereség-veszteség és mérleg-számla alapján kell megállapítani. Ezekből a rendelkezésekből ugyanis kétségtelen, hogy a könyvek alapján való adóztatásnak előfeltétele a könyvek adatait feltüntető könyvkivonatoknak, vagy összesítéseknek (nyereség-veszteség és mérleg-számláknak) a bemutatása. Ha pedig a könyvek alapján való adóztatásnak, illetőleg a könyvekkel -való bizonyításnak ez az előfeltétele, akkor ez a könyvvizsgálat elrendelésének is az előfeltétele, mert ha a könyvekkel való bizonyításnak nincsen helye, akkor a könyvvizsgálat elrendelésének még az adózó fél kérelmére sem lehet helye. Az utasítás rendelkezései tehát a törvényes rendelkezéseket tartalmazó hivatalos összeállítások rendelkezéseivel nem ellentétesek és így kötelezők. A most említett hivatalos összeállítások és utasítások hivatkozott rendelkezései mindenkor nyereség-veszteség- és mérlegszámla bemutatását írják elő ugyan, vagyis oly számlákat követelnek meg, amelyeket az adózók csak a kettős könyvvitel szabályai szerint történő könyvvezetés esetében készíthetnek, s így kétség merülhet fel a tekintetben, hogy a pénzügyi hatóságoknak ilyen számlák bemutatásához kell-e ragaszkodni olyan esetekben, amikor az egyszeres könyvvitel szabályai szerint könyvelő adózók, eme könyvelési rendszerben rejlő okokból, ilyen számlákat nem tudnak csatolni. Ennek a kétségnek azonban jogos alapja nincsen, mert a K. H. Ö.-nek az általános kereseti adó fizetésére kötelezett személyek könyvvezetési kötelezettségét szabályozó 50. §-ában foglaltak alapján, az ehhez a §-hoz fűzött utasítás (39) bekezdése is, a könyvvezetés tekintetéhen előírja azt, hogy az általános kereseti adó céljára vezetett könyveket a naptári év végével le kell zárni s annak alapján meg kell állapítani a valósággal elért üzleti nyersbevételt, a tényleg felmerült üzleti kiadásokat s a tényleges tiszta nyereséget. Ez a megállapítás, vagyis a könyvek adatainak az összefoglalása és az azok alapján készített nyereség-veszteség összeállítás pótolja a kettős könyvvitel szabályai szerint történő könyvvezetésnél összeállítandó nyereség-veszteség számlát s így annak a bemutatása azonos hatályú az utóbbi benyújtásával. A H. Ö.-knek előbb említett rendelkezései csak szabályszerű üzleti, illetőleg kereskedelmi vagy gazdasági könyvek vezetéséről tesznek emlí-