Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kereskedelmi ügyletek teljesítése. — 88$. 603 ezért a felperes a dollárnak csak a fizetés idején fennálló azt az ellenértékét követelheti, melyet az arra hivatott szerv a fennálló jogszabályok értelmében megállapít és amely megállapítással szemben a dollárnak a pénznemben rejlő okokból, vagy külső körülmények összehatásából számított ú. n. belső értéke figyelembe nem jöhet. A felperesnek az az eljárása ugyanis, hogy keresetét pengőösszeg megfizetése iránt indította, csak annyit jelent, hogy követelésének valóságos dollárban való teljesítését nem kívánja, de nem értelmezhető további joglemondás gyanánt. Ezt már az is kizárja, hogy a dollárkövetelés teljes eredeti aranyértékének megtérítését követeli, egyebekben pedig a dollárnak a fellebbezési bíróság által irányadóul elfogadott azt az értékét, mely a dollár-bankjegyek eladásánál, illetve vételénél is irányadó, ugyancsak a Magyar Nemzeti Bank. vagyis az a szerv állapította meg, melyet erre a fennálló jogszabályok feljogosítanak. Az alperesnek a fellebbezési bíróság ítéletével szemben előterjesztett panaszai tehát alaptalanok. A felperes csatlakozási kérelmében előterjesztett panaszok szintén nem helytállók. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja ugyanis, hogy a felek ügyleti nyilatkozatuk útján akként állapodtak meg, hogy az alperes a betétet valóságos dollárban fizeti vissza, felhozott indokai alapján helyes és a felperes, aki a betétkönyvnek ide vonatkozó tartalmát ismerte, hatályát mérlegelhette, annak ezt a megállapodást egyébként sem érintő többi tartalmára jogszerűen nem hivatkozhat. Azt, hogy a felperes a fellebbezési bíróság által megítélt összegen túlmenő követelést érvényesíthessen, kizárja az, hogy a teljesítésnek valóságos dollárban való kikötése folytán, a fennforgó esetben valóságban nem szolgáltatható dollárok helyett a már kifejtettek szerint csak azt az ellenértéket követelheti jogszerűen, melyhez akkor jutna, ha a dollárokat természetben megkapná és értékesítené, a már fizetett kamatokat pedig a felperes fenntartás nélkül elfogadta, azoknak a fizetett öszegben való kiegyenlítéséhez hozzájárult, s így további igényt jogszerűen ezen a címen nem támaszthat. (1938. jún. 22. — P. VII. 2094/1938.) 880. Kt, 326. §. — Értékállandóság biztosítása végett svájci frankban megállapított követelés visszafizetése. K. Az irányadó tényállás szerint S. Árminnak. — a felperes elhalt férjének — körülbelül 100.000 pengő betéte volt az alperesnél. Ebből az összegből az 1930. évben az alperesnél egy 50.000 sv. frank értékű csekket vásárolt s annak értékét a Sch. C.-nál helyezte el. Utóbb, 1931. évi május havában. H. Artúrnak, — az alperes fiókját vezető igazgatónak — tanácsára, akinek a svájci kamatláb alacsony volta miatt panaszkodott, 50.561.50, sv. frankot visszautalt az alperes fiókjához a felperes nevén nyitott folyószámlára, ahol ezt az összeget tovább is svájci frankban kezelték.