Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

€04 Kereskedelmi fog. Az előadott okokból ugyancsak irányadó tényállás az is, hogy a felperes elhalt férje az 1930. évben azzal a tervvel foglalkozott, hogy ingatlant vásárol és ezt az elhatározását közölte az alperes fiókvezető igazgatójával, aki azonban azt tanácsolta, hogy inkább valutát vegyen, mert kereskedőnek nem célszerű, ha pénze nehezebben értékesíthető ingatlanban fekszik. Ebből a tényállásból kétségen kívül az tűnik ki, hogy a felperes •elhalt férje, aki a per tárgyául szolgáló követelés tekintetében a felperes jogelőde és aki előbb pengőösszegben helyezte el betétét, majd később ingatlan vételi tervvel foglalkozott, végül pedig pengőbetétének egy részén svájci frankot vásárolt s ezt is előbb külföldi pénzintézetnél helyezte el, — pénze értékének megóvására alkalmas elhelyezési módokat keresett. H. Artúr, az alperes fiókjának vezetője pedig az előadott tények szerint a felperes férjének eljárását ismerte és minthogy mint bankügyekben jártas egyénnek ennek jelentőségét is kétségtelenül ismernie kellett, tisztában kellett lenni azzal is, hogy svájci frank vásárlása útján pénzének értékállandóságát kívánta biztosítani. Abból tehát, hogy H. Artúr, aki az alperes meghatalmazottja, ebben a kérdésben a felperes férjének maga szolgált tanáccsal és rábeszélni igyekezett, hogy a Sch. C.-nál elhelyezett összeget utaltassa vissza és helyeztesse el az alperesnél, továbbá abból, hogy kétségen kívül mindketten egyaránt tudták azt, hogy a svájci frank oly pénznem, mely a rendkívüli gazdasági viszonyok közt is változatlanul megőrizte értékét, — arra kell következtetni, hogy egyetértő akarattal azt szándékozták, hogy a kereset tárgyául szolgáló összegnek svájci frankba, folyószámlán való elhelyezése által annak az elhelyezése idején fennállott értéke biztosíttassék. Mindezekhez a m. kir. Kúria állandó gyakorlatában megnyilvánuló jogszabály szerint az a következmény fűződik, hogy az alperes a folyószámlán elhelyezett 58.268 sv. frank értékének megfizetésénél a Kt. 326. §-ának csupán szerződéstpótló szabályára nem hivatkozhat, hanem a megállapodásszerű értéket kell megtérítenie. Nem alapíthat ezzel szemben az alperes jogot arra, hogy üzleti határozmányainak tartalma szerint valamely idegen pénznem országában székelő levelezőjénél fennálló követeléseit érő — erőhatalomból, vagy hatósági intézkedésből eredő — következmények megfelelően kihatnak és alkalmazhatók az ügyfélnek az alperesnél ebben az idegen pénznemben vezetett kifizetési számláján fennálló követeléseire is. A felek ugyanis az előadott tényállás szerint egyező ügyleti akaraton voltak abban a kérdésben, hogy a betét gyanánt elhelyezett tőke az értékállóság biztosítása céljából helyeztetik el svájci frank összegben. Ezzel az ügyleti megállapodással szemben tehát abból, hogy az alperes időnként oly értesítést küldött a folyószámla állásáról, mely hátlapján az említett üzleti határozmányt is tartalmazta, nem lehet arra következtetni, hogy S. Ármin, vagy a fel]eres már egyedül a küldött irat elfogadásával, vagyis egy reá nézve nagy jelentőségű kérdésnek minden megtárgyalása nélkül, az eredeti