Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

602 Kereskedelmi jog. hatósággal szemben is korlátokhoz, köti, mégsem jelent oly tilalmat, mely a bíróságot korlátozná abban, hogy a valóságos dollár helyébe lépő szolgáltatást miként állapítja meg. A bíróság ugyanis az ilyen kérdéseket eldöntő határozatában nem a felár számításával teljesítendő ügyletek körét tágítja ki, hanem az ezekre vonatkozó jogszabályoknak kisegítő szabály gyanánt való alkalmazása útján a valóságos dollár szolgáltatását helyettesítő kötelezettség mértékét jelöli meg azzal az összeggel, melyet a dollárért annak beszolgáltatása esetén kapni lehet s amelyet az alperes is megkap akkor, ha dollárjait ekként értékesíti. K. A felperes, — noha a fellebbezési bíróság megállapítása szerint cly megegyezéssel helyezett el az alperesnél 1000 dollárt betét gyanánt, hogy ez a betétkönyv szerint mutatkozó összeget szabad választása szerint vagy dollár bankjegyekben, vagy New-Yorkra szóló csekkben fizeti ki, — a betéti könyv összegének kiegyenlítését pengőben követeli. Az alperes ezzel szemben nem ajánlja fel, hogy kötelezettségét a megállapodás szerint való módon teljesíteni hajlandó és azt' sem állítja, hogy a Magyar Nemzeti Banktól az ekként való teljesítésre a maga részéről engedélyt kért és kapott. Ilyen körülmények között ebben az esetben a kiegyenlítés a fennálló szabályok szerint csak pengőben történhetik, tehát ha — amint azt az alperes helyesen adja elő, — elvileg nincs is kizárva az, hogy a teljesítés valóságos dollár fizetése, vagy csekk útján történjék s ebben a tekintetben nem is áll fenn a tulajdonképpeni értelemben vett lehetetlenség, a helyzet mégis azzal teljesen egyértelmű, mert az alperes a felperes követelését valóságos dollárral való teljesítés xitján mégsem egyenlítheti ki. Ennek pedig az anyagi jog szabályai szerint való következménye az, hogy a felperesnek a valóságos dollár helyett azt az értéket kell megkapnia, melyhez akkor jutott volna, ha ezt az ügyleti megállapodások értelmében megkapja, aminthogy az alperesre nézve is a dollárbankjegyek ugyanezt az értéket jelentik. Ezek figyelembe vételével a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül döntött akként, hogy azon az alapon, hogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a pénzintézetek a hozzájuk beszolgáltatott dollárbankjegyekért dolláronként 5 P 10 fillért fizetnek, a keresetben követelt 1000 dollár fejében az alperest 5100 P fizetésére kötelezte. A fellebbezési bíróság álláspontjával szemben az alperes nem hivatkozhat jogszerűen a 300/1936. M. E, sz. rendelet szabályaira, illetve a rendelet alkalmazási területének egyes jogügyletekre korlátozott voltára. Kétségtelen ugyanis, hogy (... mint a fejben ...). Ezekkel szemben alap nélkül mutat az alperes arra, hogy mivel a felperes a pengőben való teljesítést választotta, tehát a valóságos dollárban való teljesítésre igényt nem tart, az ügyletet olyannak kell tekinteni, mint amely mái- eredetileg is az effektivitás kikötése nélkül jött létre és hogy