Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kereskedelmi ügyletek teljesítése. — 878—870. bOl Minthogy a takarékbetétnek ü. S. A. dollárra tortént átszámításában a dollár a betét értékének állandóságát biztosítani hivatott értékmérőül szolgált, nem lehet szó arról, hogy ennek az átszámításnak a következményeként az alperesnek dollárra szóló kötelezettsége keletkezett, vagyis, hogy az adott esetben az U. S. A. dollárt egyszersmind kirovó pénznemül kell tekinteni. A kirovó pénznem a betét átalakítása után is a pengő maradt, pusztán ez utóbbi pénznemnek a betét átalakítása idején fennállott értéke határoztatott meg az U. S. A. dollár egyenértékében avégből, hogy a betét értékének állandósága biztosíttassék. A dollárnak ennélfogva a felek kizárólag azt a szerepet szánták, hogy azzal a betét értékét megbízhatóan fejezzék ki és nem azt, hogy ez a pénznem egyszersmind kirovó, vagyis a kötelezettség tartalmát megállapító pénznemül is szolgáljon. Ha megállna is az az elméleti álláspont, hogy a kölcsönvevő nem azzal tartozik, amit kapott, hanem azzal, amit igért, a kifejtettek szerint a jelen esetben nem lehet szó arról sem, hogy az alperes a betétül elhelyezett pengőösszeg szolgáltatásával mást ad, mint amit igért. Az alperes sem állítja, hogy a betétnek pengőben leendő visszafizetését kizárta. De a dollárnak pusztán értékmérőül szerepeltetése kizárja azt is. hogy a betét pengőösszegének átszámításával a felperes az alperestől megvette a betétkönyvekben föltüntetett dollárösszeget. A m. kir. Kúria már utalt arra, hogy a betétnek dollárra történt átszámításával az alperesnek dollárban fennálló kötelezettsége nem keletkezett, tehát nem lehet állítani azt sem. hogy az alperes dollárkötelezettséget ellenérték fejében vállalt. Csupán arról lehet szó, hogy az alperes annyi pengőnek a visszafizetésére kötelezte magát, amennyi 1929. évi október hó 24.-én a betétkönyvekTjén megjelölt 600—600 dollárnak megfelelt. A betétnek pengőértéke pedig általában ma is ugyanaz, mint akkor, amikor a betét dollárbetétté alakíttatott át. A felek szándéka tehát akkor valósul meg, ha a felperes azt az értéket kapja vissza, amelyet az alperesnél betétül elhelyezett. II. A betétkönyvben foglalt, az alperes által idézett záradék annak folytán, hogy a felperes betétül pengőt helyezett el és a felek ezt a pengőbetétet éppen az értékállandóság biztosítására irányuló szándékkal számították át dollárra, nem jogosíthatja fel az alperest arra, hogy csökkent értékű dollároknak változatlan összegben történendő szolgáltatásával teljesítsen. III. Alaptalan végül az alperesnek a 300/1936. M. E. sz. rendeletre alapított felülvizsgálati panasza is. A fellebbezési bíróság ugyanis a fel!KM esnek betétkönyvön alapuló követelését annak eredeti értéke szerint és nem felár tekintetbe vételével ítélte meg. (1938. aug. 31. — P. VIT. 2223/1938.) 879. Kt. 326. §. — Felár számítása dollárban lerovandó pénztartozás pengőben kifizetésénél. — Bár a 300/1936. M. E. számú rendelet a felár követelését csak bizonyos ügyletekből folyóan szabályozza és hatályának kiterjesztését még a rendeletet alkotó