Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kereskedelmi ügyletek teljesítése. — 878—870. bOl Minthogy a takarékbetétnek ü. S. A. dollárra tortént átszámításában a dollár a betét értékének állandóságát biztosítani hivatott értékmérőül szolgált, nem lehet szó arról, hogy ennek az átszámításnak a következmé­nyeként az alperesnek dollárra szóló kötelezettsége keletkezett, vagyis, hogy az adott esetben az U. S. A. dollárt egyszersmind kirovó pénz­nemül kell tekinteni. A kirovó pénznem a betét átalakítása után is a pengő maradt, pusztán ez utóbbi pénznemnek a betét átalakítása idején fenn­állott értéke határoztatott meg az U. S. A. dollár egyenértékében avégből, hogy a betét értékének állandósága biztosíttassék. A dollárnak ennélfogva a felek kizárólag azt a szerepet szánták, hogy azzal a betét értékét meg­bízhatóan fejezzék ki és nem azt, hogy ez a pénznem egyszersmind kirovó, vagyis a kötelezettség tartalmát megállapító pénznemül is szolgáljon. Ha megállna is az az elméleti álláspont, hogy a kölcsönvevő nem azzal tar­tozik, amit kapott, hanem azzal, amit igért, a kifejtettek szerint a jelen esetben nem lehet szó arról sem, hogy az alperes a betétül elhelyezett pengőösszeg szolgáltatásával mást ad, mint amit igért. Az alperes sem állítja, hogy a betétnek pengőben leendő visszafizetését kizárta. De a dollárnak pusztán értékmérőül szerepeltetése kizárja azt is. hogy a betét pengőösszegének átszámításával a felperes az alperestől meg­vette a betétkönyvekben föltüntetett dollárösszeget. A m. kir. Kúria már utalt arra, hogy a betétnek dollárra történt átszámításával az alperesnek dollárban fennálló kötelezettsége nem keletkezett, tehát nem lehet állí­tani azt sem. hogy az alperes dollárkötelezettséget ellenérték fejében vál­lalt. Csupán arról lehet szó, hogy az alperes annyi pengőnek a visszafizeté­sére kötelezte magát, amennyi 1929. évi október hó 24.-én a betétkönyvek­Tjén megjelölt 600—600 dollárnak megfelelt. A betétnek pengőértéke pedig általában ma is ugyanaz, mint akkor, amikor a betét dollárbetétté alakít­tatott át. A felek szándéka tehát akkor valósul meg, ha a felperes azt az értéket kapja vissza, amelyet az alperesnél betétül elhelyezett. II. A betétkönyvben foglalt, az alperes által idézett záradék annak folytán, hogy a felperes betétül pengőt helyezett el és a felek ezt a pengő­betétet éppen az értékállandóság biztosítására irányuló szándékkal számí­tották át dollárra, nem jogosíthatja fel az alperest arra, hogy csökkent értékű dollároknak változatlan összegben történendő szolgáltatásával tel­jesítsen. III. Alaptalan végül az alperesnek a 300/1936. M. E. sz. rendeletre alapított felülvizsgálati panasza is. A fellebbezési bíróság ugyanis a fel­!KM esnek betétkönyvön alapuló követelését annak eredeti értéke szerint és nem felár tekintetbe vételével ítélte meg. (1938. aug. 31. — P. VIT. 2223/1938.) 879. Kt. 326. §. — Felár számítása dollárban lerovandó pénz­tartozás pengőben kifizetésénél. — Bár a 300/1936. M. E. számú rendelet a felár követelését csak bizonyos ügyletekből folyóan szabályozza és hatályának kiterjesztését még a rendeletet alkotó

Next

/
Oldalképek
Tartalom