Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Egyéb ügyek. 53—~>4. 43 séget — közigazgatási célokra — nem illeti meg akkor sem, ha a halászati társulatban az egy szavazatra jogosító mértéket el nem érő és önként nem csoportosuló érdekelteket a községi elöljáróság képviseli. Kb. Az 1888 : XIX. t.-c. 47. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése értelmében a halászati jog haszonbérbeadásából származott tiszta jövedelem a halászatra jogosítottakat vízterületük aránya szerint illeti. A jogosítottakat a törvény 1. §-a határozza meg a meder tulajdonosainak személyében, akik az idézett törvényszakaszban felhívott 1885 : XXIII. t.-c. 4. és 5. §-ainak rendelkezése szerint a parti tulajdonosok. Ezek az 1888 : XIX. t.-c. 14. §-a b) pontjában meghatározott esetben a 29. és következő §-aiban előírt módon halászati társulattá alakulva gyakorolhatják a halászat jogát. A halászati társulatokban a törvény 35. §-a harmadik bekezdésének rendelkezése szerint az egy szavazatra jogosító mértéket el nem érő érdekelteket, ha önként nem csoportosulnak, a községi elöljáróság képviseli. K. községben a halászati jog gyakorlására — az eljárás kiegészítése során beszerzett alapszabályok és üzemterv tanúsága szerint — szabályszerűen megalakult a halászati társaság. Ebben — az érdekeltség legkisebb fokát el nem érő jogosultakat — a községi elöljáróság az előrebocsátottak szerint törvényesen képviselte. Ez a képviseleti jog azonban nem adhat alapot arra, hogy a községi elöljáróság, vagy a képviselőtestület a halászati haszonbérre akár egészben, akár valamely részben bárminő címen igényt tarthatna. A képviselet joga ugyanis anyagi hasznot nem alapíthat meg, ez az adott esetben csak kisegítő eljárási jogszabály. Az 1888 : XIX. t.-c. 47. §-ának már idézett rendelkezése minden feltétel és korlátozás nélkül a halászatra jogosítottakat illetőnek mondja ki a halászati haszonbér tiszta jövedelmét és nem tartalmaz az 1883 : XX. t.-c. 3. §-a első bekezdésében foglalt ahhoz a rendelkezéshez hasonló rendelkezést, amely szerint, ha a jövedelem felosztásának aránya meg nem állapítható, akkor a tiszta jövedelem — közigazgatási célokra — a községet illeti. Ezt a kivételes rendelkezést pedig a külön szabályozott halászati jog haszonbérére joghasonlatosság alapján alkalmazni nem lehet, különösen akkor, amikor a törvény rendelkezéseinek megfelelően megalkotott alapszabályokból nyilvánvaló, hogy a halászati társulat saját ügyeit önkormányzati úton intézi. Ezekre tekintettel törvényesen járt el a törvényhatósági kisgyűlés, amikor a község pénztárába befizetett s a képviselőtestület által közigazgatási célokra fordítani rendelt haszonbérösszeget a halászati társulathoz utalta át s ezért a községi képviselőtestület most említett határozata érvényre emelésére irányuló panaszbeli kérelemnek nem lehetett helyet adni. (1938. márc. 22. — 1629. E. H. — Kb. 4294/1937. K. sz. — Kod. 1938. évi 4. f. 106.) 54. 1928:111. t.-c. 40. cikk. — Vasúton szállított árúk után a feladás alkalmával fizetett kövezetvám visszatérítését a feladó