Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kötélestész. — 839—841. 555 K. (... Mint a fejben .. .). Téves a felülvizsgálattal élő alpereseknek az az érvelése, hegy a m. kir. Kúria 421. számú elvi határozatában kijelentett az a jogszabály, hogy az utólagos házassággal való törvényesítés a törvényes házasságból származó gyermeknek már előbb, vagyis az utólagos házasságkötés előtt szerzett jogait nem sértheti, ellentétben áll az 1011. számú elvi határozatban kinyilvánított jogi állásponttal. A 421. számú elvi határozat ugyanis csak általánosságban nyilvánítja az utólagos házassággal törvényesített gyermek születése előtti törvényes házasságból származott gyermekek szerzett jogait, a, törvényesítés által nem sérthetőknek anélkül, hogy ezek között az előbbiek javára történt s a törvényesített gyermek kötelesrészét sértő vagyonátruházáson alapuló jogot megemlítené, aminthogy az elvi határozat alapjául szolgáló esetben a törvényesített gyermek nem is a törvényes házasságból származó gyermekkel, hanem idegen kedvezményezettel szemben igényelte az ajándékozással megsértett kötelesrészét. Mikor tehát az 1011. számú elvi határozat, bár a 421. számú elvi határozatban foglalt általános szabályra hivatkozással, azt mondotta ki. hogy a kötelesrészt sértő, vagyonátruházáson alapuló jog nem tartozik azok közé a jogok közé, amelyekre a 421. sz. elvi határozat a törvényes házasságból származó gyermekek védelme érdekében utal, az utólagos házassággal törvényesített gyermek kötelesrészének kérdését a törvényesítést megelőzően törvényes házasságból származott gyermekekkel szemben anélkül döntötte el. hogy a 421. sz. elvi határozattal ellentétbe került volna, hanem az ebben a határozatban kifejezett jogszabályt tovább fejlesztette. (1938. nov. 30. — P. I. 4821/1938.) 841. Mt. 2015. §. — Nemzetségi okiratok értékének mellőzése kötelesrész alapjának megállapításánál. — Nemzetség történetére vonatkozó okiratok és levelek rendeltetésüknél fogva nem tárgyai a forgalomnak, régi jogunk szerint a nemzetség, illetve család számára közösek maradnak és őrizésük a családfő elhalta után a gyermekek közül az öregebb fitestvért illeti. K. A kötelesrész alapjának meghatározása tekintetében a felperesek megtámadták a fellebbezési bíróságnak azt a döntését, hogy az örökhagyó b.-i kastélyában őrzött családi levéltár, mint a V. nemzetségnek elidegeníthetetlen tulajdona a kötelesrész alapjához sorozandó vagyonérték gyanánt figyelembe nem vehető. A fellebbezési bíróságnak meg nem támadott ténymegállapítása szerint a levéltárnak különböző helyeken őrzött részeit az 1822. évben a család három fő ága, a vajai, golopi és zsolcai ág egyesitette B.-en és a fellebbezési bíróság az iratoknak megfelelően utalt a nemzetség több tagjának a per folyamán arra nézve tett írásbeli nyilatkozatára, hogy az I. rendű alperes őrizetében levő levéltárat a V. nemzetség közös tulajdonának tekintik. A perben meghallgatott szakértők véleményének a levéltár anyagára