Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

528 Kötelmi jog. rében elharapódzott ezt a helytelen és veszélyes szokást a vasútvállalat által eltűrt és elnézett gyakorlatnak lehetne teiunteni Azt. hogy a mozgó vonatra felszállás — amint ez már említve volt — sok esetben megtorlatlanul marad, még ha ezt a vasúti alkalmazottak mulasztása okozza is, nem lehet a balesettel okozati összefüggésben álló vétkes mulasztásnak tekinteni, mert a feljelentésnek és a büntető eljárásnak egyes esetekben elmaradása magának az irányadó jogszabályokban kihágássá minősített magatartásnak a büntetendő voltát meg nem szüntette, ha pedig a cselekmény büntetendő és veszélyes voltának a tudata nem tartotta vissza a felperest annak az elkövetésétől, akkor alig lehet feltenni, hogy a másokra kiszabott büntetésnek nagyobb elrettentő hatása lett volna reá. Azt, hogy a felperesnek kiadták a menetjegyet, holott a vonat elindulásáig már nem volt elegendő ideje a felszállásra, a már előadottak szerint szintén nem lehet a balesettel okozati összefüggésbe hozni. Ez egyébként nem is volt vétkes magatartás, mert éppen az a rendelkezés, amelyre a felperes hivatkozott, a vasútvállalatnak csupán jogává, nem pedig kötelességévé teszi azt, hogy a jegykiadást a vonat elindítása előtt meghatározott idővel megszüntesse. Nincs olyan rendelkezés, amely az alperesnek vagy általában a vaspályavállalatoknak kötelességévé tenné, hogy a vonat elindulása után korlátokkal, sorompókkal, láncokkal vagy más hasonló módon tartsa távol az állomás területén tartózodókat a vonattól. Ez az eljárás nem is szokásos, sem az alperesnek, sem más vaspályavállalatoknak az üzemében; csak a vonatnak az állomásra beérkezése előtt szokták az utazóközönséget a vágányoktól távoltartani, annak a megakadályozása végett, hogy a vonat beérkezésekor valaki a vágányokon tartózkodhassék és ott a beérkező vonat elé kerüljön. Az, hogy a vonatra felszállás egészen a vonat elindulásának a pillanatáig lehetővé tétetik, éppen az utazóközönség érdekét szolgálja, ha pedig az elkésett utas, akit nyilván a vonat elindulásáig leendő felszállás céljából bocsátottak be az állomás területére, a helyzettel visszaélve az elindulás után is megkísérli a felszállást, jóllehet tudja, hogy ez tiltva van, akkor ezt a hibát és az abból származó felelősséget sem egészben, sem részben nem háríthatja át a vasútvállalatra vagy annak alkalmazottaira azon a címen, hogy szabálytalan magatartás elkövetésében nem akadályozták meg olyan erőszakos intézkedéssel, amely azt lehetetlenné tette volna. Nem igényel érdemi elbírálást az a kérdés, hogy a vonat elindítására a szabályoknak megfelelően adhatott-e jelt a vonatvezető, vagy pedig ezt a feladatot az állomáson tartózkodó más vasúti alkalmazottnak (forgalmi szolgálattevőnek) kellett volna ellátnia. A felperesnek az a magatartása ugyanis, hogy a mozgó vonatra felszállást megkísérelte, valamint a felperesnek ebből származó Italesete semmiképpen sincsen okozati összefüggésben azzal a ténnyel, hogy a vonatot a vonatvezető indította el: azért, még ha ez szabálytalanság íenne is, a szükséges okozati összefüggés hiányában