Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Felelősség vétlenül okozott kárért. — 814—815. 527 a Baját testi épségének megóvása végett az említett magatartástól már annak a veszélyes volta miatt feltétlenül tartózkodnia kellett volna, még akkor is. ha ez a magatartás tiltva nem lenne. De köztudomású az is, hogy az akár villamáserővel, akár más elemi erővel hajtott vonatra annak mozgása közben felszállás tiltva van, úgy hogy a felperes afelől sem lehetett tévedésben. Azt. hogy az utazóközönség a magatartására irányadó rendelkezéseket akárhányszor figyelmen kívül hagyja és megszegi, továbbá, hogy az ilyen rendelkezések megszegése, még ha azt a jogszabályok kihágássá minősítik is, sok esetben megtorlatlanul marad, a mindennapos tapasztalat mutatja, ezért a mozgó vonatra felszállásnak tilalmas volta felől az sem ejthette tévedésbe a felperest, ha ez a szabálytalan magatartás szokásossá vált is. A felperes az ö saját gondatlanságára vonatkozó megállapítássá] szemben arra sem hivatkozhatik sikerrel, hogy az alperesnek a jegypénztárnál szolgálatot teljesítő alkalmazottja neki a menetjegyet, kiszolgáltatta és ő ennek következtében abban a feltevésben lehetett, hogy joga van az állomásról azzal a vonattal tovább utazni. amely a jegy kiadásának idejében volt benn az állomáson és várt indításra. A menetjegy megváltása ugyanis csak arra ad jogot az utasnak, hogy a vonatot utazás céljából az irányadó rendelkezések megtartása mellett igénybe vehesse, az említett rendelkezések megtartása alól azonban a menetjegy megváltása senkit sem ment fel. Ez a szabály — ugyanúgy, mint a már tárgyalt egyéb szabályok — köztudomású, azt tehát a felperesnek is ismernie kellett. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy az alperes közegeit nem terheli a felperes balesetével okozati összefüggésben álló olyan vétkes magatartás, amely az alperes kártérítési kötelezettségének a megállapítására és a felperes saját hibájának a figyelembe vételével a kár megosztására alapul szolgálhatna. Nem lehet ilyen vétkes magatartásnak tekinteni azt, hogy más utasnak a már mozgásban levő vonatra a felperes előtt felszállását az alperes közegei nem akadályozták meg, valamint hogy más alkalmakkor sem akadályozták meg az ilyen felszállást, még ha az ezekre vonatkozó tényállítás valósága meg is állapíttatnék. A mozgó vonatra felszállás ugyanis egy pillanat alatt megtörténhetik, úgy hogy annak megakadályozására a vasúti alkalmazottaknak rendszerint módjuk sincsen. Ahhoz, hogy az utasoknak ez a szabálytalan magatartása megakadályoztassak, vagy akár csak lényegesen megnehezíttessék is, az lenne szükséges, hogy a vaspálya vállalat minden egyes vasúti kocsinak mindenik feljárója mellé egy vasúti alkalmazottat állítson, aki a vonat elindulása után az arra felszállni igyekvőket a vonattól távol tartja; erre azonban á vállalatot kötelezni nem lehet, mert ez annak aránytalan megterhelésével járna. Ennek következtében pusztán abból, hogy a vasúti alkalmazottak a mozgó vonatra felszállást az ennek tilos voltára utaló figyelmeztetésen túlmenő intézkedéssel — ami a megállapított tényállás szerint ebben az esetben is megtörtént _ rendszerint nem akadályozzák meg. nem következik, hogy az utazóközönség kö-