Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
14 Közigazgatási jog. gazdaságtudományi tudori oklevelet határozza meg. Ez tehát az az elméleti képesítés, amelyet az 1929: XXX. t.-c. 66. §-a, illetőleg az 1933. évi XVI. t.-cikknek a most idézett törvényszakasz helyébe lépett 39. §-a általános kifejezéssel jogi képesítésként említ. Ha tehát a közigazgatási fogalmazási szolgálat körében a törvény más, külön képesítést ki nem köt, az említett elméleti képesítések bármelyikének birtoka egyformán képesít ilyen állások viselésére, tehát az árvaszéki ügyszakban jogi képesítéshez kötött állások viselésére is. Kitűnik ennek az álláspontnak helyessége abból is, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsga szabályozásáról kibocsátott 1934. évi 2300. M. E. számú rendelet 2. §-a (1) bekezdése A. 3. pontja az általános vizsga tárgyául a magyar magánjognak és a polgári peres eljárásnak a közigazgatással kapcsolatos részeit a vizsga tárgyául jelölte meg, nyilván összefüggésben a 128.000/1911. V. M. rendelet 5. §-a ama rendelkezésével ís, amely a magyar magánjogot a létesített harmadik alapvizsga tárgyául kijelölte. Ugyancsak az előbb idézett 2300/1934. M. E. számú vizsgarendelet 17. §-a (4) bekezdésének 1. b) pontjának rendelkezése szerint a gyámügy a belügyi igazgatási szakvizsgánál a szóbeli vizsgának tárgya, ami szintén azt bizonyítja, hogy az 1929: XXX. t.-c. 65. §-ában meghatározott elméleti képesítések bármelyike — ezek közt tehát az államtudományi tudori oklevél is — egyenlően képesít az árvaszéki szakszolgálatra is. Nem mond ellent e felfogásnak az a körülmény, hogy az imént idézett törvényszakasz (2) bekezdése külön képzettséget kívánó állásokról tesz említést. Az ebben a törvényhelyben foglalt példaszerű felsorolásból: ügyvéd, orvos, mérnök, stb. nyilvánvaló, hogy a törvényhozó itt a külön képesítéshez kötött azokra az állásokra gondolt (tiszti főügyész, orvos stb.), amelyek betöltésére a vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott külön szakképesítés szükséges, de nem kívánta ide bevonni a belügyi igazgatás jogi képesítéshez kötött szolgálati ágait s ezek között az árvaszéki szakszolgálatot, mert a törvényben erre vonatkozó külön kikötés nincs. A törvény (1929 : XXXX. t.-c. 98. §.) az árvaszéki szakszolgálathoz szükséges elméleti képesítést megszabó korábbi törvénynek ide vonatkozó rendelkezését az 1883:1. t.-c. 5. §. VIII. pontját hatályon kívül helyezte, viszont a gyakorlati közigazgatási szakvizsga rendezéséről törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott s már többször idézett rendelet a gyámügyet is a gyakorlati vizsga tárgyává tette. Ezekből szintén az következik, hogy az árvaszéki szolgálatra a belügyi igazgatás fogalmazási ügykörére meghatározott emléleti képesítés elégséges. Dr. H. E.-nek pedig megvolt a törvényben megkívánt elméleti képesítése, mert a törzskönyvi lapjában foglalt s meg nem támadott adat szerint •ő 1922. évi december hó 2. napján a magyar királyi Erzsébet tudományegyetemen államtudományi tudori oklevelet szerzett. Nem szolgálhatott indokul á választás megsemmisítésére a panaszolok által felhozott az a körülmény sem, hogy dr. H. E. gyakorlati közigazgatási •szakvizsgát nem tett, Mert dr. H. E., aki 1934. évi június hó 1. napjától