Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

10 Közigazgatási jog. gálatban elhaltak özvegyeire vonatkoztathatók, amint ez a (3) bekezdés szövegéből kitűnik („a tényleges szolgálatban bekövetkezett elhalálozás esetén az özvegy részére járó lakáspénz" stb. és „ha a nyugállományú egyén vagy özvegy" stb., tehát nem a nyugállományú egyén vagy annak özvegye), s amely (3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a (4) bekezdés bevezető szavai szerint az abban felsoroltakra is. A törvényszakasz (5) bekezdése vonatkoztatható a nyugállományban elhalt katonai egyének özvegyeire is, mert ebben a bekezdésben — a (3) bekezdés szövegétől eltérően — nem kizárólag a tényleges szolgálatban elhaltak özvegyei vannak felemlítve, hanem a szóbanforgó jogszabály „a.katonai egyének, illetve azok özvegyei" általánosabb megjelölést használja s így a jogszabály a nyugállományú egyének özvegyeire is kiterjeszthető. Ez a szövegértelmezés különben a törvényjavaslat indokolásának is megfelel, amely szerint: „az (5) bekezdés félreértések elkerülése céljából kimondja, hogy a lakóhely választási jog nem illeti meg azokat a nyugdíjasokat, illetőleg azoknak özvegyeit, akik" stb. Mindezeknél fogva valamennyi nyugállományú katonai egyén özvegyének lakáspénzét a férj utolsó állomáshelye szerinti lakáspénzosztály figyelembevételével kell megállapítani és pedig a III. vagy ennél magasabb lakáspénzosztályba tartozó állomáshelyen szolgált rangosztályba sorozott havidíjas, illetve a IV. vagy ennél magasabb lakáspénzosztályba tartozó állomáshelyen szolgált rangosztályba nem sorozott havidíjas és legénységi állományú egyén özvegyeinek lakáspénzét az 1934:1. t.-c. 8. §-ának (5) bekezdésében foglalt különös rendelkezés, más nyugállományú katonai egyén özvegyének lakáspénzét pedig a törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabály alapján. Az 5600/1924. M. E. számú rendelet IV. fejezetének 4. c) és 5. pontjaiban foglaltak még abban az esetben sem nyerhetnének alkalmazást az 1934:1. t.-c. hatálybalépte után a nyugállományban elhalt katonai egyének özvegyeinek lakáspénzét illetően, ha a törvény 8. §-ának (3)—(5) bekezdéseiben foglaltak értelmezése körül vita támadhatna, mert vagy vonatkoznak a (3) és (4) bekezdésekben foglaltak is — a fentebb kifejtett állásponttal szemben — az említett özvegyekre, s akkor ezekre nézve is a most tárgyalt bekezdésekben foglalt különös szabályok és nem a rendelet határozmányai az irányadók a 8. §. (1) bekezdése értelmében, vagy nem vonatkozik az (5) bekezdés sem — az említett állásponttal szemben — az ilyen özvegyekre, amikor is minden vonatkozásban a törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltak és nem a rendelet határozmányai az irányadók, ugyancsak a 8. §. (1) bekezdése értelmében. (Közigazgatási Bíróság általános közigazgatási osztályának 1. számú jogegységimegállapodása, 1939. évi május hó. — Kod. 1939. évi 2. f. 34.)