Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Államszolgálati ügyek, 11. 9 összegű ellátás folyósítandó, aszerint, hogy a kérelmet a nyugalombahelyezést követő három éven belül vagy azon túl terjesztette-e elő. A felhívott törvény hatálybaléptét megelőző időben (1935.) nyugalomba helyezett és az említett kedvezményt a törvény hatálybalépte után igénylő (1938. február 28. napján iktatott beadvány) panaszost tehát a fent kifejtettek értelmében nem érte jogsérelem azáltal, hogy a miniszter a magasabb összegű ellátást a törvény hatálybaléptét követő hó első napjától kezdve utalványozta, — miért is a magasabb összegű ellátásnak visszaható hatálylyal való utalványozása iránt előterjesztett alaptalan panasz felett a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1938. szept. 6. — 1642. E. H. — Kb. 3806/1938. K. sz. — Kod. 1939. évi 1. f. 22.) 11. 1934:1. t.-c. 8. §. — Az 1934:1. t.-c. 8. §-ának 3—5. bekezdésében megjelölt katonai egyének olyan özvegyeinek a lakáspénzét, akiknek férje a hivatkozott törvény életbelépése után nyugállományban halt el, az 1934:1. t.-c. 4. és 8. §-aiban foglalt szabályok szerint kell elbírálni. Kb. Az 1934:1. t.-c. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény 4. §-ában foglalt rendelkezéseket a törvényszakasz következő bekezdéseiben foglalt eltérésekkel alkalmazni kell az 1921: XXXII. t.-c., valamint az 1929: XV. t.-c. hatálya alá tartozó egyénekre és ezeknek ellátásra jogosult hozzátartozóira is. E jogszabály értelmében tehát abban az esetben, ha az 1934:1. t.-c. 8. §-ának (3)—(5) bekezdései, mint különös jogszabályok nem tartalmaznak tételes rendelkezést valamely nyugállományban elhalt katonai egyén özvegyének lakáspénze tekintetében, az ilyen özvegy lakáspénzét a törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabályok szerint kell megállapítani, mert az utóbbi törvényhely ad általános rendelkezést a nyugalomba helyezett alkalmazott özvegyét illető lakáspénz felől. Ebből okszerűen következik, hogy az 1934:1. t.-c. hatálybaléptét követő időben a nyugállományban elhalt katonai egyének özvegyeinek lakáspénze tekintetében az 5600/1924. M. E. számú rendelet 4. c) és 5. pontjaiban foglalt rendelkezések nem nyerhetnek alkalmazást: tehát a lakóhely választás ténye a nyugállományú katonai egyén özvegyének lakáspénzére csak abban az esetben lehet befolyással, ha az 1934:1. t.-c. 8. §-ának tételes rendelkezései az ilyen özvegyek lakáspénze tekintetében a lakóhely választás tényéhez jogkövetkezményt fűznek, mert ellenkező esetben az ilyen özvegyek lakáspénze tekintetében a törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt azok a rendelkezések irányadók, amelyek szerint a özvegy lakáspénzét (tehát mind a tényleges szolgálatban, mind a nyugállományban elhalt özvegyeinek lakáspénzét) annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell megállapítani, amelybe az alkalmazott utolsó állomáshelye tartozott és az így megállapított lakáspénz lakóhely változtatás esetén sem változhat. Az 1934:1. t.-c. 8. §-ának (3) és (4) bekezdései csak a tényleges szol-