Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

4 Közigazgatási jog. a panaszos jogigényét az állami ellátásra. A házasság felbontása folytán ennélfogva — a miniszter jogi álláspontja szerint — a panaszost többé sem volt férje életében, sem pedig a férj halála után ellátás nem illetheti meg. A panasz a miniszternek ez ellen a határozata ellen irányul és a panaszos kéri a kincstár „megfelelő ellátási díj fizetésére kötelezését"" annál is inkább, mert ő a válókeresetet kényszerhelyzetben adta be, nehogy — a házassági életközösség visszaállításának megtagadása esetében — a férje indítson ellene válópert, amikor is tartási jogigényének elvesztése mellett ö mondatott volna ki vétkesnek. A panasz helytálló. Ez a bíróság a fent ismertetett 5451/1935. számú ítéletében nem a panaszos ellátási jogigényének elismerése kérdésében, hanem a jogvitássá sem vált ennek az ellátási jogigénynek megnyílta, esedékességi időpontja, kezdete tekintetében határozott, mint ahogy a jogigény fennállása (megállapítása, megléte) tekintetében annál kevésbé kellett ennek a bíróságnak határozatot hoznia, mert idevonatkozólóag a d.-i kir. ítélőtábla, mint másodfokú fegyelmi bíróság már kifejezetten fennállónak ismerte el az 1912 : VII. t.-c. 8. §-ának alkalmazásával hozott ítéletében azt, hogy a panaszos férjének hivatalvesztése — a panaszos méltánylást érdemlő viszonyai folytán —• nem vonja maga után az egyébként az ellátási szabályoknak megfelelőleg bekövetkező ellátási igényjogvesztést. Ez a bíróság — ehhez képest — csupán abban a jogvitás kérdésben határozott, hogy a feleség részére meghagyott jogigény mely naptól kezdve érvényes? Az érvényesség időpontját a már megjelölt értelemben ez a bíróság meghatározván, a panaszos részére ily módon folyóvá tett állami ellátás — a bíróság megítélése szerint — csupán azok között a feltételek között szűnhetik meg, amely feltételek fennforgása esetében az özvegyek részére megállapított és folyóvá tett ellátás folyósítása szüntethető meg az idevonatkozólag érvényben álló jogszabályok értelmében. Ebből a szempontból mérlegelve a jogvitás kérdést, megállapítja a bíróság, hogy nincs olyan jogszabály, amely az állami ellátásra igényjogosultak házasságának felbontásához az ellátási igényjogosultság megszűnésének jogkövetkezményét fűzné. Ebből a szempontból nem kivétel az az eset sem, ha nem „özvegy", hanem olyan „feleség" részesül állami ellátásban, akinek ez az ellátási joga a már idézett törvényszakasz, illetőleg az 1936: III. t.-c. 13. §. alapján hagyatott meg közalkalmazásban állott férjének hivatalvesztésre történt elítéltetése ellenére. Az 1912: LXV. t.-c. 51. §. harmadik bekezdésének 5. pontja értelmében „a z a n ő", akinek tisztviselővel kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta — ha nem ment újból férjhez, továbbá, ha a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül kitűnik, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel és ha a férj tartásdíj fizetésére volt kötelezve — „özvegyi nyugdíjra" tarthat igényt. Ezt a szabályt kell tehát alkalmazni — az ismertetett törvényszakasz-