Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Törvénykezési illeték. 279—281. 131 az új törvény a személyi feltételek tekintetében csak a mentes személyek megjelölésében és ebben is csak annyiban tér el, hogy a pénztár helyett intézetet, a tagság jogát igénylő helyett pedig a biztosítási jogot igénylöt nevezi meg. Eltekintve tehát az 1932 : IV. t.-c. 45. §-ának idézett indokolásától, a 45. §. szóhasználata sem enged arra következtetést, hogy a törvényhozó a munkaadót a munkaadó anyagi jogi értelmezése szerinti minőségben illetékmentességgel kívánta volna felruházni. Az 1927 : XXI. t.-c. 26. §-a szerint ennek a törvénynek a szempontjából munkaadó az, aki az üzemet, vállalatot, vagy foglalkozást a saját számlájára fenntartja, illetve folytatja, az építkezéseknél a vállalkozó, ilyennek hiányában az építtető. A munkaadó ebben a minőségében biztosításra kötelezett ugyan annyiban, hogy az alkalmazottját a biztosító intézetnél bejelenteni tartozik, de a jelzett minősége és kötelezettsége folytán az intézettel és az alkalmazottal ellentétes érdekű, mindkettőtől fogalmilag különböző személy, s így sem az intézet, sem a biztosított megjelölés alatt nem érthető. Nem érinti ez a megállapítás az 1928: XL. t.-c. 145. és következő §-aiban jelzett vállalati nyugdíjpénztárak és a pénztárt fenntartó vállalatok, mint munkaadók közti jogviszonyt, melynél a biztosító intézet (a pénztár) és a munkaadó (vállalat) érdekei sok esetben azonosaknak tekintendők. De nem sorolható a munkaadó soha a biztosítási jogot igénylők közé sem, mert ilyennek csak az intézet által biztosítottnak el nem ismert, de a biztosítás jogát vitató munkavállalót, vagy az 1932 : IV. t.-c. 7. és 44. §-ai értelmében hozzátartozóját és jogutódját lehet érteni és pedig arra való tekintet nélkül, hogy a követelést nem közvetlenül a törvény alapján, hanem jogügylet, így különösen elismerés, egyesség, vagy kezességvállalás alapján érvényesíthetik-e. Az a jogi álláspont, hogy a biztosítási jogot igénylőkként mindazok felléphetnek, kik a törvény szerint egymással társadalombiztosítási jogviszonyban állhatnak, a fent kifejezetteken kívül azért sem állhat meg, mert ily célzat mellett a törvényhozónak módjában lett volna a 45. §-ban az illetékmentességre jogosítottakat ezzel az összefoglaló kifejezéssel megjelölni, s hogy nem ezt tette, nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy a jogviszonyba kerülhetőknek csak egy részét akarta kedvezményben részesíteni. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 299. számú jogegységi megállapodása. — 1938. évi június hó. — Pod. 1938. évi 2. f. 37.) 280. 5100/1931. M. E. sz. r. 43. §. 3. p. — A védetté nyilvánító határozat ellen a hitelező által benyújtott felfolyamodás illetékének az alapja: a felfolyamodó követelésének az értéke. (1938. márc. 17. — 1994. E. H. — Kb. 3546/1988. P. sz. — Pod. 1938. évi 3. f. 82.) 281. 7400/1931. P. M. sz. r. 1. §. 1. bek. 2. p. — Halott ember, vagy emléke meggyalázása miatt, kizárólag főmagánvádra folyó bűnügy illetékköteles. Kb. A panaszos azt vitatja, hogy mert a 7400/1931. P. M. sz. rendelet felsorolja azokat a főmagánvádra üldözendő bűncselekményeket, amelyek9*
