Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

132 Pénzügyi jog. ben a főmagánvádlót illetékkötelezettség terheli, ezek között azonban nem említi a meghalt ember, vagy emléke meggyalázásának az 1914. évi XI ,1. t.-c. 22. §-ában szabályozott bűncselekményét, s azt, mint önálló, sui generis bűncselekményt nem is lehet rágalmazásnak vagy becsületsértésnek tekinteni, az említett bűnügyi eljárás illetékmentes s ennek folytán illetékmentesek panaszosnak megleletezett beadványai is. A panasz nem alapos. A 7400/1931. P. M. sz. rendelet 1. §-a (1) bek. 2. pontja szerint törvénykezési illetéket kell leróni: a rágalmazás és a nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétsége miatt, kizárólag főmagánvádra folyó bűnügyekben. Ez a törvényes határozmány a Btk. §-aira való minden utalás nélkül, rágalmazást és becsületsértést említ, s éppen azért mindaz a bűnügy, amely büntetőjogilag a rágalmazás és becsületsértés fogalmi körébe eső, egyszerű és minősített bűncselekmény miatt, kizárólag főmagánvádra indul, illetékköteles. Ilyennek kell tehát minősíteni a Btk. XVII. fejezetében tárgyalt büntetendő cselekményeket, tekintve, hogy ez a fejezet címe szerint a rágalmazás és becsületsértés eseteit tárgyazza, s mert ezek között szabályozza a Btk. a holtak rágalmazásának vagy sértésének esetét is (273. §.), ez a bűncselekmény is ebbe a fogalomkörbe tartozik s ennélfogva az emiatt indult bűnügy is illetékköteles. Ezen a joghelyzeten nem változtat az, hogy a becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. t.-c. 22. §-a a holtak ellen elkövetett rágalmazást és becsületsértést újból szabályozva, kifejezi azt a tisztultabb felfogást, hogy a halott meggyalázásával nem a meghaltnak a becsülete szenved sérelmet, hanem hozzátartozóinak a kegyeletérzése és ezeknek a becsülete, mert a bűncselekmény a fogalmak ilyen tisztázása mellett is rágalmazás és becsületsértés marad. Ennek a megállapításnak nem mond ellent az a körülmény, hogy ezt a bűncselekményt a törvény külön fejezetben tárgyalja, mert éppen így külön fejezetben tárgyalja a hatóság előtti rágalmazást is, amely önálló bűncselekmény jellege dacára is rágalmazás marad. Az ebben az ítéletben kifejezésre jutott álláspont helyessége mellett szól az is, hogy a 7400/1931. P. M. sz. rendeletnek az az alapelve, hogy azokat a bűnügyeket teszi illetékkötelessé, amelyekben magánérdek védelmében veszik igénybe az igazságszolgáltatás költséges szervezetét. (1938. máj. 14. — 1993Í E." H. — Kb. 14.886/1936. P. sz. — Pod. 1938. évi 3. f. 81.) 282. Az 1689. számú elvi jelentőségű határozatban kifejezett jogelvet, a joghasonlatosság révén a választott bírói eljárásban is alkalmazni kell arra az esetre, ha a keresetleszállítás oka az, hogy az alperes a kereseti kérelem egyrészét teljesítette. (Kb. 17.184/ 1035. P. sz. — M. K. LVII. évf. 11.)