Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

130 Pénzügyi jog. kezességgel tartozhatik, míg az elsősorban való felelősség az ügyfelét terheli. Ennélfogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1938. máj. 5. — 1992. E. H. — Kb. 6251/1938. P. sz. — Pod. 1938. évi 3. f. 78.) 279. 1932: IV. t.-c. 45. §. — A társadalombiztosítási bíráskodásban a munkaadót az olyan perben, amelyet a biztosítóintézetnek öt gyógy- és eljárási költség megfizetésére kötelező határozata ellen benyújtott fellebbezéssel, vagy keresettel indított, illetékmentesség meg nem illeti. Kb. A társadalombiztosítási bíráskodásban az illetékmentesség feltételeit az 1932 : IV. t.-c. 45. §-a tartalmazza. A §. szószerint akként rendelkezik, hogy „A társadalombiztosítási bíráskodásban mind az intézetek (43. §.), mind a biztosított és a biztosítási jogot igénylő illetékmentességet élveznek, de csak azokban a perekben, amelyeknek tárgya a betegségi és baleseti biztosításnak, az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításnak, vagy a bányanyugbér biztosításnak valamely szolgáltatása". A törvényszakaszban megjelölt jogosítottakra történt meghatározás az illetékmentesség személyi feltételeit képezi, de a törvény ezen túl tárgyi korlátozást is létesít, mert a jogosítottaknak a társadalombiztosítási bíráskodás hatáskörébe tartozó nem összes pereire enged illetékmentességet, hanem csak a biztosítás szolgáltatása iránti perekre. A jogegységi megállapodást szükségessé tevő ellentétes bírói ítéletekben kiélesedett jogvita csak a személyi feltételek tekintetében nyilvánul meg, a tárgyi korlátokra ki nem terjed. A vitássá vált kérdés eldöntését megkönnyíti az 1932: IV. t.-c. 45. §-ának részletes miniszteri indokolása, mert a törvények indokolása a törvény szövegének kétessége esetében a törvényhozó akaratának megismerésére vezet. A jelzett részletes miniszteri indokolás szószerint ezt tartalmazza: .,Rendelkezései lényegében megfelelnek az 1921. évi XXXI. t.-c. 24. §-ának, főleg azzal az eltéréssel, hogy az intézet, mint felperes, a munkaadó elleni megtérítési perekben nem élvez illetékmentességet, mert ez a két fél helyzetét indokolatlanul egyenlőtlenné tenné". Az indokolásnak utóbbi része rámutat az előző jogállapotra, mikor még a megtérítési perekben az intézetet az illetékmentesség megillette, a munkaadót azonban nem. Az új törvényszabályozással a két fél helyzete az illetékmentesség kérdésében egyenlővé vált. Az 1932 : IV. t.-c. előtt a munkásbiztosítási bíráskodást az 1921 : XXXI. t.-c, az illetékmentességet pedig annak 24. §-a szabályozta. A szakasz szerint a munkásbiztosítási perekben a pénztár, a segélyezési és kártérítési perekben (11. §. 1. és 15. §• 3—4. pont) a biztosított, az ő hozzátartozója és a tagság jogát igénylő is illetékmentes. Ez a régi rendelkezés a munkaadó részére ebben a minőségében a szöveg szerint sem biztosított illetékmentességet. A régi szövegtől