Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Törvénykezési HLeték. 27f>—278. 129 végrehajtást a kérelem értelmében szegényjogon rendélte el. Ez a rendelkezés nem tekinthető olyannak, mintha a bíróság a panaszos ügyfelének a Pp. 112. §-a (1) bekezdése alapján szegénységi jogot adott volna, mert az ilyent nem is kért. Ezért nem lehet ez befolyással a végrehajtató alperes illetékügyi kötelezettségének állására, amely tehát továbbra is a fent idézett 1930. évi törvényhely körében megítélendő maradt. Idevonatkozóan a panasziratnak és a megelőző fellebbezésnek ama következetes szóhasználata, hogy a panaszos ügyvéd az ügyfelét — alperest — mint szegényjogon perlekedőt említi, panaszosnak arra a felfogására mutat, mintha a szegénység alapján illetékmentességben részesülőnek ellenfele javára biztosított illetékügyi kedvezmény tartalma egyenlő lenne azzal, mintha az ellenfél is illetékmentességgel járó szegényjogot kapott volna. Ez a felfogás azonban nem helytálló. A szegénységi jog alapján a szegényfelet illető illetékmentességtől különbözik az ilyen jogban részesülőnek az ellenfelet megillető illetékkedvezmény. Utóbbinak a tartalma szorosan csak annyi, amennyit a fent idézett 1930. évi törvényhely meghatároz, vagyis, hogy a perbeli ellenfél az illetéknek arra a részére nézve, amelyet kizárólag a szegényjogban részesülőnek keresete vagy viszontkeresete következtében kellene leróni, fel van mentve az ügyben felmerülő akár bélyeggel, akár pénzzel lerovandó illetékek alól. amíg az ügy jogerős befejezésével eldől, hogy — ha pervesztes — tartozik-e és minő arányban mind magáért, mind az ellenfeléért utólag megfizetni az illetékeket, ideértve az ítéleti illetéket is. Abból, hogy a törvény perbeli ellenfelekről, keresetről és pervesztességről szól, az következik, hogy a szegénység alapján illetékmentességben részesülőnek ellenfelét megillető illetékkedvezmény az ügy jogerős befejezéséig tart. Később azonban már nem áll fenn a kedvezmény, így tehát a jogerős ítéleten alapuló kielégítési végrehajtási eljárásban a szegényjogos félnek az ellenfele a saját beadványait szabályszerűen bélyegezni tartozik. A panaszos ügyvéd az ellenfele javára az előbbiekben ismertetett módon szegényjogon elrendelt kielégítési végrehajtási eljárásban — amint előadja a bírósági végrehajtó utalására — a községi elöljárósághoz írásban folyamodott olyan bizonyítványért, hogy a végrehajtást szenvedőknek van annyi vagyona, amelyből a szegényjogon foganatosítandó végrehajtásnak a törvényszéki irodaátalányból előlegezendő díjai behajthatók. A községi elöljárósághoz intézett ennek a beadványnak bélyeghiánya miatt szabtak ki felemelt illetéket, amely ellen a panasz irányul. A panaszos ügyvéd a beadványnak szegénység alapján való illetékmentességét vitatja, ami azonban a fentiek szerint nem helytálló érvelés. Az illetékkötelezettséget tehát meg kellett állapítani. De, ha az ügyvéd alakilag saját nevében írta is a beadványt, lényeg szerint mégis ügyfele nevében nyújtotta be azt, s így az illetékért csak Döntvénytár: 1939. n