Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

128 Pénzügyi jog. Következésképpen a szóbanforgó, közvetlen végrehajtási eljárásban az ügyvédre és az ügyfele szegénysége alapján az ennek személyéhez kötötten engedélyezett szegénységi jog ki nem terjed. — Közigazgatási Bíróság 305. számú jogegységi megállapodása. — 1938. évi június hó. — Pod. 1938. évi 2. f. 47.) 276. 1930 : XXXIV. t.-c. 8. §. — E §-t nem lehet alkalmazni azokban az esetekben, amelyekben a pert megindító felperes vagy a viszontkeresetet támasztó alperes nem szegényjogos, ezekben az esetekben ugyanis nem lehet szó arról, hogy a szegényjogos fél kockázat nélkül kényszert gyakorol. (Kb. 10.792/1936. P. sz. — M. K. LVII. évf. 24.) 277. 1930 : XXXIV. t.-c. 8. §. — Abban az esetben, amikor a szegényjogon illetékmentességben részesülő fél a perben más követelés mellett olyan igényt is érvényesít, amelynek az értéke határozott vagy a vonatkozó törvényes rendelkezések annak értékeként meghatározott összeget jelölnek meg, de az a követelésrész az illeték mértékének meghatározása szempontjából a pertárgy értékéhez nem számítható hozzá, a perben érvényesített összes követeléseknek csak egy részében marasztalt ellenfél által az 1930 : XXXIV. t.-c. 8. §-a értelmében fizetendő „marasztalási öszszegnek aránylag megfelelő illeték" összegét a marasztalási öszszegnek az összes követelési értékhez való arányosítása útján kell kiszámítani. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 330. számú jogegységi megállapodása. — 1939. évi június hó. — 1939. évi 2. f. 52.)' 278. 1930 : XXXIV. t.-c. 8. §. — A jogerős ítéleten alapuló végrehajtási eljárásban a szegényjogos fél ellenfelét az 1930. évi XXXIV. t.-c. 8. §-a alapján illetékfeljegyzési jog nem illeti meg. Kb. A panaszos ügyvéd által képviselt alperes a perben és azt követő végrehajtási eljárásban a Pp. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében való — vagyis illetékmentességgel járó — szegényjogot a megfelelő szegénységi bizonyítvány csatolásával nem kért és nem kapott, hanem az alperes a perben az illetékek lerovása alól csak azért volt felmentve, mert az 1930. évi XXXIV. t.-c. 8. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kedvezmény illette annak révén, hogy ellenfeleit — a felpereseket — a perbíróság illetékmentességgel járó szegényjogban részesítette. Kitűnik ez az illeték elleni fellebbezés indokolásának második bekezdésében előadottakból, valamint a periratokból is. különösen az alperesnek a kir. ítélőtáblához 1933. évi május hó 19-én benyújtott 16. alszámú kérvényéből. Nem változott a fenti helyzet azzal sem, hogy alperes a teljesen pervesztes szegényjogos felperesek ellen megítélt költségek erejéig a kielégítési végrehajtásnak szegényjogon elrendelését kérte és a törvényszék a