Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Okirati illeték. 210. 109 illeték, esetleg bírság- megfizetése iránti kötelezettség a szerzőre nézve bekövetkezik, sőt azt az illetéket, esetleg a bírságot az átruházó terhére is ki lehet már szabni és tőle is lehet követelni. Tehát az 1920: XXXIV. t.-c. 102. §-ában felsorolt jogügyleteket az ott jelzett adásvételi, illetőleg ingatlan vagyonátruházási illeték alól akkor sem lehet mentesnek nyilvánítani, ha azok magánjogi szempontból a 4.420/ 1918. M. E. sz. rendelet intézkedése alá tartoznának. Más jogszabály nincs, amelynek alapján az ilyen jogügyleteket az írásba-foglalás hiánya okából illetékmentesnek lehetne nyilvánítani. Ennek következtében csak arról lehet szó, hogy az említett t.-c. 102. §-ában felsorolt jogügyletek után járó ingatlan adásvételi, illetőleg ingatlan vagyonátruházási illeték fizetési idejére nézve milyen hatása van annak, hogy a jogügyletet írásba nem foglalták. Az 1920: XXXIV. t.-c. 102. §-ának az a címe: „Vételi jogok megszerzése és átruházása". A szakasz tartalma azonban csak ingatlanra vonatkozó jogügyletekről szól, ingókra vonatkozókról nem; és az (1)—(4) bekezdésében felsorolt jogügyleteket adásvételi, illetőleg ingatlan vagyonátruházási illeték alá esőknek jelenti ki. Már ezekből az következik, hogy az idézett szakasz (1)—(4) bekezdésében felsorolt jogügyletek után járó illetékekre nézve egyebekben is a törvénynek az ingatlan adásvétele, illetőleg ingatlan vagyon átruházása utáni illetékekre vonatkozó rendelkezései nyerjenek alkalmazást. Közelebbről vizsgálva is a 102. §-ban felsorolt jogügyleteket: 1. A szakasz az (1) bekezdésében arról a jogügyletről intézkedik, amellyel „valaki egy ingatlant részletekben vagy egészben való továbbadás céljából szerez meg, vagy biztosít magának". Ez tehát nyilván ingatlant elidegenítő jogügylet, illetőleg ilyennek megkötését biztosító előzetes megállapodás. Mert az, hogy a szerzés milyen célból történik, a jogügylet minőségére nézve közömbös. Nem volna semmi indok arra, hogy az ilyen jogügylet utáni illetékre ne az ingatlan vagyonátruházás utáni illetékre vonatkozó szabályok nyerjenek alkalmazást atekintetben is, hogy mi a hatása annak, hogy a szerződésről okiratot nem állítottak ki. 2. A 102. §. (2) és (3) bekezdése már nem magának az ingatlannak megszerzésére, hanem csak az ingatlan megszerzése iránti jognak a megszerzésére, vagy a megszerzett ilyen jognak továbbruházására vonatkozó jogügylet utáni illetékről, a (4) bekezdés pedig az ingatlannak saját számlájára és kockázatára való eladhatása iránti jog megszerzésére vonatkozó jogügylet utáni illetékről rendelkezik, s a (2) és (4) bekezdés azt rendeli, hogy adásvételi illeték jár, a (3) bekezdés pedig azt, hogy az ügyletet ingatlanra nézve létrejött újabb vagyonátruházásnak kell tekinteni. Más rendelkezés hiányában tehát az idézett szakasz (2)—(4) bekez-