Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Ingatlan vagyonátruházási illeték. 183—186. 101 Az 1930: XXXIV. t.-c. 4. §-a is — minden megkülönböztetés nélkül — a Pp. 6. §-a 3. pontjának rendelkezését akként módosítja, hogy az osztályperekben a keresettel érvényesített jog értéke irányadó a pertárgya értékének megállapításánál. A vagyonközösség megszüntetése iránti peres eljárásában a felek a perhez fűződő, a fentiek szerint kétségkívül vagyonjogi igényük értékét a Pp. 5. §-a rendelkezéseinek megfelelően rendszerint meg is jelölik s ha az vitássá válik — amennyiben az megbecsülhető — a bíróságok meg is állapítják. Ezekből folyólag illetékezós szempontjából sem lehet a vagyonközösség-megszüntetési perekre azt az elvet felállítani és fenntartani, hogy ezek megbecsülhetetlen értéküeknek veendők s hogy azokra a megbecsülhetetlen értékű perekre vonatkozó illetékszabályok alkalmazása lenne irányadó. Annak az ellenkező álláspontnak fenntartása, hogy a vagyonközösség megszüntetése iránti perekben a pertárgy értéke illetékezés szempontjából megbecsülhetetlennek veendő akkor is, ha annak értékét a felek a peres eljárásban bejelentették, avagy azt a bíróság megállapította, ellenkeznék az 1914: XLIII. t.-c. 32. §. rendelkezéseivel és a hivatkozott t.-c. 31. §-ához tartozó indokolásban kifejezésre juttatott és a m. kir. közigazgatási bíróságnak 222. számú jogegységi megállapodása indokolásában is követendőnek mondott azzal az elvvel is, hogy az illetékalapul veendő értéknek meghatározásánál az illeték jogi szabályoknak a Pp. rendelkezéseivel összhangban kell állani és így azokat összhangban kell alkalmazni is. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 320. számú jogegységi megállapodása. — 1939. évi máj. hó. — Pod. 1939. évi 1. f. 29.) 186. 1920:XXXIV. t.-c. 67. §. 5. p. — A bíróság által semmisnek nyilvánított, vagy eredeti érvénytelenség okából, a megkötésük időpontjáig visszahatóan hatálytalanított visszterhes ingatlan vagyonátruházásra, vonatkozó jogügyletek után nem lehet illetéket követelni. Kb. 1920. évi XXXIV. t.-c. 67. §-a 5. pontjának harmadik bekezdésében foglalt illetékjogi rendelkezésnek alapja, az illetékjog egyéb területén is érvényesülő az a jogelv, hogy illetéket csak érvényesen létrejött jogügyletek után lehet követelni, vagyis — hacsak az illetékjog kifejezetten mást nem rendel — nem lehet illetéket követelni azok után a jogügyletek után, amelyeknek megkötésekor a jogügyletek alaki és anyagi érvényességi kellékeit meg nem tartották s ennélfogva a jogügylet nem eredményezi azt az anyagi joghatást, amit a felek céloztak, avagy eredményezi ugyan, de azt az ügyletkötő felek egyike, bírói jogsegéllyel megszünteti. Minthogy a semmisség (abszolút érvénytelenség) a polgári törvények erejénél fogva (cogenter), a jogügyletek megkötésének időpontjától kezdve hat s azt nem kell bíróilag kimondatni, mert hivatalból figyelembe veendő