Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári ügyekben. 77 Közszolgálati jogviszony. 349. abban az esetben nem tartoznak rendes bírói útra. ha van olyan törvényes jogszabály, amely az ilyen ügyeket vagy ezek bizonyos csoportját kifejezetten akár a közigazgatási hatóság hatáskörébe, akár valamely külön bíróság hatáskörébe utalja. A törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 7100/1925. M. E. számú rendelet a m. kir. Állami Vas-. Acél- és Gépgyárak alkalmazottainak az alkalmaztatási jogviszonyából eredő — a rendeletben részletesen meghatározott — ügyeit közigazgatási útra utalta. így közigazgatási hatáskörbe vannak utalva a fent említett rendelet 56. pontja értelmében azok a kérdések, amelyek az illetményre igényjogosultakat a jelen rendelet alapján megillető illetményekre való igényből erednék, valamint ebből az igényből folyólag a m. kir. Állami Vas-. Acél- és Gépgyárakkal szemben Támasztható követelésekre és általában arra vonatkoznak, högy az. alkalmazottat megilleti-e valamely illetmény vagy nem és ha igen, milyen összegű illetményre van igénye, mert ezekben a kérdésekben a határozat hozatalára — minden más eljárás kizárásával — a m. kir. Állami Vas-. Acél- és Gépgyárak Igazgatósága és végsőfokon a kereskedelemügyi, illetőién' most már az iparügyi m. kir. miniszter van kijelölve. A hatásköri hovátartozás kérdését tehát a jelen esetben az dönti el, ftögy N. B. követelése a 7100/1925. M. E. számú rendelet hatálya alá vonható-e vagy sem. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság tagadó értelemben döntötte el. N". B. ugyanis a rendes bíróság előtt tartott tárgyaláson tett előadása szerint nem tartozott a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak státusába, hanem csupán ideiglenesen, órabér mellett alkalmazott munkásként dolgozott a vállalat szolgálatában, a Boráros-téri híd építésénél. Ezt az előadását a m. kir. Állami Vas-, Acél és Gépgyárak nem tette vitássá, ennekfplytán azt e helyütt tényként kellett elfogadni. A 7100/1925. M. E. szánni rendeletnek általános, továbbá egyes fejezeteinek címeiből, nemkülönben a rendelet tartalmából az tűnik ki, hogy a rendeletben foglaltak csak azokra az alkalmazottakra vonatkoztathatók, kik a m. kir. Állami Vas-. Acél- és Gépgyárak alkalmazotti létszámába felvett, a rendeletben körülírt rendszeresített állást betöltő és állandó alkalmazottai, illetőleg az ellátási díjak tekintetében a rendelet 44. és 4."). pontjában megemlített munkásai voltak. Minthogy pedig a 7100/1925. M. E. száméi rendelet, mint az általános szabályoktól eltérő kivételes jogszabály, kiterjesztöleg nem értelmezhető, ennélfogva ennek 56. pontja, amely az illetménnyel kapcsolatos — s a fentebb kifejtettek szerint magánjogi természetű — kérdések elbírálását a rendes bírói hatáskörből elvonva, közigazgatási útra utalja, a nem rendszeresített állásra, illetőleg nem állandó szolgálatra alkalmazott — ideiglenesen felfogadott — munkásokra nem vonatkoztatható. Ekként tehát, figyelemmel arra, hogy N. B. nem a 7100/1925. M. E. számú rendeletben meghatározott állandó szolgálati viszonyban állott a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakkal, a nevezett munkabérkövetelésére