Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Szigorított dologhás. — Magánvád. — Tettazonosság. Z45—447. 177 vádtól való lemondásnak csak akkor van hatálya, ha az bíróság előtt történik. Azt is helyesen állapitól iák meg:, hogy a főmagánvádló vádját a vizsgálati indítványban a magánindítyány előterjesztésére nyitva álló 3 hónapi határidőn belül terjesztette ki. így a vádemelés törvényszerű. A vádlott pedig a valóság bizonyításának kérdésében sikerrel nem védekezhet azzal, hogy bizonyítékait ebből az okból nem jelölhette meg, mert a vizsgálati indítványról és a vádiratról értesülnie kellett, a bizonyítékok előterjesztésére pedig a vádirat kézbesítésétől számított 8 napi határidő állt rendelkezésre. Az ügyvédi képviseleti költség megállapítása kérdésében a St. 56. §-a szerint sajtóügyekben használható semmisségi panasz. Ezt, mint a bűnösség kérdésével összefüggőt a kir. Kúria a Bp; 385. §-ának 1. a) pontjára hivatkozással megjelöltnek és a St. 56. §-ára alapítottnak tekintette. A védőnek az a/, álláspontja azonban, hogy a vádlott azért nem kötelezhető a fellebbviteli eljárással felmerült ügyvédi képviseleti költség megtérítésére, mert a főmagánvádló is fellebbezett, így ő is okot adott a fellebbviteli főtárgyalás megtartására, azért nem helytálló, mert a Bp. 479. §-a szerint a főmagánvádló képviselőjének díja is bűnügyi költség, a bűniigyi költségeket pedig a Bp. 480. §-a értelmében a bűnösnek kimondott vádlott köteles megtéríteni. íl937. évi november hó 23. napján. — B. I. 4020/937.) 447. Bp. 328. §. — A bíróság nem indokolja azt, hogy miért nem állapította meg- a bűnösséget olyan tényrészlet tekintetében, amelyet nem állapított meg tényállásként. A iv. kir. Kúria végzésének indokolásából: K. A bűnösség kérdésében használt panasz jogi alapja az, hogy a vádlott terhére megállapított nyilatkozat nem meríti ki a vád tárgyává tett bűncselekmény, jelesül a nemzetrá^ralmazás tényálladékát. de még nemzetgyalázást (Átv. 8. §.) sem képez. Ez a panaszrész azért alaptalan, mert a vádlott által használt kifejezések, amelyek a m. kir. Kúria megismerése szerint is valótlanok, alkalmasak arra. hogy a magyar állam és magyar nemzet megbecsülését csorbítsák és hitelét sértsék. Az Erdélyre vonatkozóan tett tényállítás ugyanis történelemhamisításra utal. a barbárságra és a műveltség fokára tett tényállítások pedig, a vádlott ama felfogásának adnak kifejezést, hogy a magyar nemzet műveltség tekintetében más nemzeteknél jóval hátrább áll. A használt kijelentések tehát bűncselekményt állapítanak meg, és mivel azokban az előbb kifejtettek szerint, tényállítások vannak, a másodbíróság törvénysértés nélkül minősítette a cselekményt az 1921. évi III. t.-c. 7. §-ának első bekezdése szerint, vagyis a panasznak a Bp. 385. §. 1. b) pontjára fektetett része is alaptalan. Ami a panaszindokokban tett azt az előadást illeti, hogy az ítélet a Döntvénytár 1938. -i 9