Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

168 Büntfitőfog. ság a tanácsi hatáskörbe tartozó bűncselekmény vádja alól a vádlottat jogerősen felmentette s csupán a vád szerint is eg\ esbírósagi hatáskörbe tartozó bűncselekmény miatt ítélte el: az ilyen ítéletet a perorvoslat szempontjából úgy kell tekinteni, mintha egyesbíró hozta volna. A m. kir. Kúria végzésének indokolásából: K. A kir. törvényszék mint társasbíróság a tanácsi hatáskörbe tartozó 2 rendbeli a F>tk. 401. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisítás bűntette és az egyesbírói hatáskörbe tartozó 1 rendbeli, a Bn. 50. tj-ába ütköző és a Btk. 381. §. 3. pontja szerint minősülő csalás büntette miatt emelt vád alól a vádlottat jogerősen felmentette és csak a vád szerint is az egyesbírói hatáskörbe tartozó 1 rendbeli a Bn. 50. §-ába ütköző és a Btk. 380. §. 2. tétele és a Btk. 381. §. 3. pontja szerint minősüli* csalás bűncselekménye miatt ítélte el a vádlottat — és a kir. ítélőtábla úgy a vád, mint az elsőbírói ítélet szerint is egyesbírói hatáskörbe tartozó csakis bűncselekményét tette ítélkezés tárgyává. Minthogy pedig ilyen körülmények között a törvényszéknek társas hatáskörben hozott ítéletét is úgy kell tekinteni, mintha azt egyesbíróság hozta volna, a II. Bn. 30. §-a szerint pedig ilyen ítélet ellen a Bp. 384. §. 9. pontjában és a Bp. 385. §. 1. b) pontjában írt semmisségi okból panasz nem érvényesíthető, ezért a panaszoknak az ide vonatkozó részét, mint a törvényben kizártat, a Bp. 434. i;. 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. A panasz írásbeli indokolásának azt a részét, amely a bizonyítékok mérlegelését kifogásolja és amely a tényállást azon az alapon támadja, hogy az iratellenes, a m. kir. Kúria figyelembe nem vette, mert a Bpn. 33. §-ának és a II. Bn. 33. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva ilyen irányban semmisségi panasz nem érvényesítheti"). Egyébként ilyen irányban hivatalból tehető intézkedésnek szüksége sem merült fel. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a vádlott bűnösségét megállapították. Hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot a m. kir. Kúria nem észlelt. (1937. évi szeptember hó 28. napján. — B. III. 2102.1037.) 438. II. Bn, 30. §., Bpn. 32. §. — Semmisségi panasz jogellenes visszautasítása. K. A in. kir. Kúria a kir. járásbíróságnak a semmisségi panaszt viszszautasító 14. sorsz. végzését a vádlott felfolyamodása folytán, a másodfokú ítélet jogerősségét kimondó 13. sorsz. vég'zését pedig azzal az eljárásával együtt, melyben a vádlottat törvénysértő felvilágosítással látta el, s neki még végre nem hajtható büntetése megkezdésére halasztást adott, hivatalból a Bp. 3S4. §-ának 4. pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíti, s a vádlott által bejelentett semmisségi panaszt — a mulasztási vőliennek nyilvánítva elfogadja, s erről vádlottat azzal a figyelmez-