Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Pénzbüntetés. — Semmisségi panasz korlátozása. 434 vesebb napi fogházra lesz átváltoztatandó, mint lett volna, abban az eset­ben, ha a mellékpénzbüntetések mindegyik adócsalásért külön-külön lettek volna megállapítva; minthogy továbbá e részben a vádlott terhére nem lett perorvoslat bejelentve: a m. kic Kúria. &z\ a téves ítéleti rendelkezést nem helyesbíthette. (1938. évi február hó 14. napján. — B. 111. 4760/937.) 436. II. Bn. 30. §., Te. 101. §. — Ha a vád tárgya egyesbíró hatáskörébe tartozó cselekmény, a II. Bn. .'50. §-ának semmisségi panaszt korlátozó szabályai akkor is érvényesülnek, ha az első­fokú ítéletet törvényszéki tanács hozta. K. A m. kir. Kúria az iratokat a bűnügy felülvizsgálata nélkül az el­sőfokon eljárt kecskeméti kii-, törvényszékhez visszaküldi. A kii. ítélőtábla ítélete ellen E, Endre vádlott semmisségi panaszt je­lentett he bűnössége megállapítása miatt, felmentése végett (Bp. 385. §. 1. a) p.). Ebben az ügyben a kir. törvényszék, mint társasbíróság az 1936. évi január hó 15. napján megtartott főtárgyaláson E. Endre vádlottal szemben az eljárást elkülönítette és a tanácsi hatáskörbe tartozó a Btk. 4(11. §-ába ütköző, a Btk. 402. §. 2. bekezdése szerint minősülő 4 rendbeli magánokirat­hamisítás büntette miatt emelt vád alól E. Endre vádlottat a Bp. 326. §. 1. pontja alapján B. 4704/1933/39. sz. alatt hozott ítéletével felmentette, amely felmentő ítélet ellen egyedül a kir. ügyész által a nevezett vádlott fel­mentése miatt bejelentett fellebbezést a kir. főügyész az 1936. évi szeptem­ber hó 24. napján 10.(577 1936. fii. sz. alatt kelt iratában visszavonta. A kir. törvényszék, mint társas bíróság az 1936. évi május hó 2Ü. nap­ján megtartott főtárgyaláson pedig E. Endre vádlottat a vád szerint is a Te. 101. ."). pontjához képest egyesbírói hatáskörbe tartozó a Bn. 50. §-ába ütköző és a Btk. 380. 2. tétele szerint minősülő csalás bűncselek­ménye miatt ítélte el a B. 4704/1933/47. sz. alatt hozott ítéletével. — és a kir. ítélőtábla úgy a vád. mint az elsőbírói ítélet szerint is egyesbírói hatás­körbe tartozó a B. 4704/1933./47. sz. alatt hozott ítéletben megállapított sik­kasztás bűncselekményét tette ítélkezés tárgyává, míg a fentebb érintett B. 4701 1933. 39. sz. alatt hozott ítélet felülvizsgálatát mellőzte. Ilyen körülmények között a törvényszéknek társas hatáskörben hozott B. 4704 1933 47. sz. ítéletét úgy kell tekinteni, mintha azt egyesi (íróság hozta volna, következőleg E. Endre vádlottal szemben a 11. Bn. 30. §-ában meghatározott korlátozások irányadók. Adott esetben pedig a II. Bn. 30. §-ának utolsó mondata szerint sem­misségi panasznak egyáltalán nincs helye, mert a másodbíróság az elsőbíró­ság B. 47ii4 1933/47. számú ítéletét helyijén hagyta s így az a Bp. 494. §. 2. bekezdése értelmében már meghozatalával jogerőre emelkedett, ehhez ké­pest az iratok a m. kir. Kúria 3(1. sz. döntvénye értelmében, — a bűnügy felülvizsgálata nélkül. — az elsőfokban eljárt kecskeméti kir. törvényszék­hez visszaküldendők. ('1937. évi december hó 21. napján. B. III. 4623/937.) 437. II. Bn. 30. §. — Ha a kir. törvényszék, mint társas Bír*')-

Next

/
Oldalképek
Tartalom