Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Okiratba misifás. 414—415. 145 Ugyanis a valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott az 1933. és 1934. évi adófökönyvekbe vezetett be hamisan lényeges tényeket és :tz 1933. évi adófökönyv lényege* tételét hamisította meg. Az 1033. és 1934. évekre felfektetett adófökönyvek egyenként egyegy közhivatali könyvet képeznek, mert a 600/1927. P. M. sz. alatt kibocsátott és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a községek az együttesen kezelt közadókat a községi főkönyvekben egyénenként írják elő és pedig minden naptári évre külön felfektetendő adófökönyvben. A bűncselekmény tárgya tehát a közhivatali könyvet képező adófőkönyv, a vádlott által elkövetett hamisítások pedig annyi közokirathamisítást képeznek, ahány adófőkönyvbe a vádlott lényeges tényeket hamisan vezetett be, vagy a bevezetett lényeges tényt meghamisította, tekintet nélkül arra, hogy az adófőkönyvekbe hány hamis bejegyzést eszközölt, vagy hány tételt hamisított meg. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a közokirathamisítások számát. — a nyolc különböző adózóra vonatkozó hamis bejegyzések folytán. — nyolcban állapították meg. Az alsófokii bíróságok ezen tévedés folytán a Bp. 385. §. 1. b) pontjában foglalt anyagi semmisségi okot valósították meg s minthogy ez az utóbbi tévedés a vádlott sérelmére szolgált és ez a tévedés kapcsolatos a bűncselekményeknek a Btk. 393. §-a szerinti téves minősítésével is. mind a két irányú tévedés a Bp. 385. §. utolsó bekezdése értelmében hivatalból volt, figyelembe veendő. (1938. évi április hó 5: napján. — B. III. 704/938.) 415. Btk. 400. §. 2. bek. — Ideiglenes szerződéssé] elad ott ingatlannak szerződésellenes jelzálogi megterhelése intellektuális közokirathamisítás. K. A kir. ítélőtábla vádlott cselekményében a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisítást azért nem látta megállapíthatónak, mert azt az álláspontot, hogy vádlott cselekménye folytán az a valótlan tény vezettetett be a telekkönyvbe, hogy a szóbanforgó ingatlan megterhelése iránt F. Fülöp vádlott volt jogosult rendelkezni, — nem fogadta el, mivel a telekkönyv ennek a közhitelű feltüntetésére nem szolgál és annak igazolására, hogy ki jogosult az ingatlant megterhelni, a telekkönyv bizonyító ereje nem terjed ki. Különben is a felek között létrejött adásvételi szerződés ideiglenes jellegű volt, bekebelezési záradékot nem tartalmazott s így az ingatlan tulajdonosa továbbá is F. Fülöp vádlott maradt, aki mint az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa afelett a dologi jog szempontjából rendelkezni továbbra is jogosult volt. A kir. ítélőtábla álláspontja téves. Ugyanis a megállapított tényállás szerint F. Fülöp vádlott 1928. évi július hó 17. napján kelt ideiglenes szerződéssel a budafoki 3848. számú betétben 1278/8. hrsz. ingatlanát 1280 pengő vételárért eladta I. Istvánnénak és a szerződés szerint eladó az ingatlant csak oly összeg erejéig terhelhette meg. mely összeg a hátralékos vételárat meg nem haladta. Döntvénytár 1938. «.»