Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

146 Büntetőjog. Ennek ellenére F. Fülöp vádlott 1929. február 18. napján B. Béláné javára 6700 pengő kölcsöntőke és 700 pengő költségbiztosíték erejéig fentírt ingatlanra jelzálogi bekebelezést engedélyezett, melyet B. Béláné maga javára bekebeleztetett. Ezután vádlott I. Istvánnéval 1931. évi január hó 7. napján a végleges adásvevési szerződést megkötötte és annak dacára, hogy az ingatlant megterhelte, a hátralékos vételárat felvette. A Btk. 400. §-ában írt tevékenység oly értelmű közreműködésből áll, melynek folyománya, hogy a közokiratba, vagy nyilvános könyvbe az ennek felvételére jogosult közhivatalnok tulajdonkép mint eszköz által jóhiszeműen, illetve tudatos akarata ellenére valótlan tények vétetnek fel. A valótlanságot illetően nem fér kétség, hogy e fogalom akkor forog fenn, ha a kérdéses ténykörülmény vagy nyilatkozat ellenkezik a valóságos ténybeli, vagy jogi helyzettel. Már pedig a megállapított tényállásból következik, hogy vádlott akkor, midőn telekkönyvi tulajdonát képező ingatlanát ideiglenes szerződéssel eladta és szerződésileg kötelezte magát arra, hogy az ingatlant a hátralékos vételárat meghaladó összeg erejéig jelzáloggal megterhelni nem fogja, tulajdonjogát korlátozta és ez a tulajdonjogi korlátozás mindaddig érvényben van, mig az ideiglenes szerződés hatálytalanítva nem lett. Minthogy pedig az ideiglenes szerződés nem csak nem lett hatálytalanítva, de vádlott által később végleges szerződéssé perfectuáltatott, vádlott midőn ingatlanára jelzálogi bekebelezést engedélyezett, a valóságos jogi helyzettel ellenkező, tehát valótlanságot magában foglaló nyilatkozatnak a telekkönyvbe mint nyilvánkönyvbe való bevezetésére működött közre. Az a körülmény, hogy a telekkönyvi tulajdonos által engedélyezett jelzálog a jóhiszemű harmadik személyekkel szemben joghatályos, a telekkönyvi bejegyzésnek a valóságos jogi helyzettel való ellentétes volta szempontjából közömbös s így a bejegyzés valótlanságát nem zárja ki az, hogy a telekkönyv vádlottnak az ingatlan megterhelésére való jogosultságáért nem szavatol. Minthogy ezek szerint vádlott cselekménye a Btk. 400. §-ban írt köz- » okirathamisítás minden alkotó elemét kimeríti és mivel vádlott azt nyilván jogtalan vagyoni haszonszerzés céljából követte el, tévedett a kir. ítélőtábla, midőn vádlottat a Btk. 400. §-ába ütköző és e §. második bekezdése szerint minősülő közokirathamisítás bűntettének vádja alól felmentette. A kir. ítélőtábla ítéletének F. Fülöp vádlott felmentésére vonatkozó részét a m. kir. Kúria ezért a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisítette és vádlott bűnösségét a rendelkező rész szerint megállapította. (1938. évi április hó 4. napján. — B. II. 743/1938.) 416. Btk. 401., 70. §. — Mag-ánokirathamisítás. — Közvetett tettesség. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be: 1. közvádló a II. Bn. 28. §-a alapján, a Btkv. 92. §-ának alkalmazása miatt; és i> büntetés súlyosbítása végett,