Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

144 Büntetőjog. aztán a gyermek tartásáról gondoskodó intézetnek 100 pengőt sokszorosan meghaladó ténylegös kárt okozott. A vádlott cselekménye ezeknélfogva az értékre tekintettel bűntetté n!inösülö folytatólagos csalás tényálladéki elemeit meríti ki. Ezért a m. kir. Kúria a közvádló alaposnak talált semmisségi panaszára a kir. ítélőtábla ítéletét megsemmisítve, a törvénynek megfelelően ítélt. A Btk.-nek a cselekmény vétséggé minősítésére is kiható 92. £-áí a m kir. Kúria alkalmazandónak tartotta az enyhítő körülményeknek, nevezetesen a büntetlen előéletnek, a nyomasztó szegénységnek, a cselekmeny folytatólagosságában megnyilvánuló, súlyosító okkal szemben való rendkívüli nyomatékánál fogva, s ezek egybevetése mellett szabott a vádlottra bűnössége fokával és cselekménye súlyával arányos büntetést: pénzbüntetésnek mellékbüntetésül való kiszabását azonban mellőzte, mert vádlott vagyontalan, s megfelelő keresettel sem rendelkezik. Megjegyzi végül a m. kir. Kúria, hogy az alsóbíróságok a magánjogi igény felől szükségtelenül rendelkeztek, mert ilyet a sértett a bűnvádi eljárásban nem érvényesített. (1937. évi október hó 4. napján. — B. III. 1207/1937.) Az okirathamisítás. 414. Btk. 393. §., Btk. 394. §. — A Btk. 393, és 394. §-aiban meghatározott közokirathamisításnak nem tényálladéki eleme a károkozás. —• Az adófőkönyv nem a Btk. 393. §-a alá eső közokirat, hanem a .'5(.>4. ^. alá eső közhivatali könyv. A m. kir. Kúria Ítéletének indokolásából. K. A védőnek a semmisségi panasz írásbeli indokolásában foglalt az az érvelése, hogy bűncselekmény nem forog fenn azért, mert a vádlott •• laposan vélte, hogy a lapok kijavítás végett hozzá visszakerülnek, mielőtt valaki megkárosodnék és így a kár lehetőségét, kizártnak tarthatta, elfogadható alappal nem bir, mert a vádbeli bűncselekménynek nem tényálladéki eleme a kár bekövetkezése, hanem elegendő a jogsérelem lehetősége, ami az adott esetekben feltétlenül fenforgott. A minősítés tekintetében azonban az alsófokú bíróságok 2 irányban tévedtek. Elsősorban abban az irányban tévedtek, hogy a vádlott megállapított cselekményeit a Btk 393. §-a szerint minősülő közokirathamisítás bűntettének minősítették, mert a valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott adófőkönyvekbe vezetett be hamisan lényeges tényeket és illetve adófőkönyv lényeges tételét hamisította meg, az adófőkönyv pedig nem a, Btk. 393. §-ába írt közokirat, hanem a Btk. 394. §-ában írt közhivatali könyv fogalmi körébe esik. Másodszór abban az irányban tévedtek, hogy a vádlott megállapított cselekményeit 8 rendbeli közokirathamisítás bűntettének minősítették.