Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Csalás. 412—413. 143. nem gondoskodott, a természetes atya fizetésére vezetett végrehajtás útján, s a esendői-kerületi gazdasági hivatal utalványa alapján éveken át rendszeresen felvette a havi 20 P gyermektartási díjat, s azt nem a gyermek tartására, hanem saját céljaira fordította. A kir. ítélőtábla a vád alól azért mentette fel a vádlottat, mert a vádlott nem tanúsított sem pozitív, sem negatív irányban olyan céltudatos magatartást, amelynek alapján a gyermekmenhely megtévesztése útján juttatott volna magának vagyoni előnyt, s mert másrészt sikkasztás csak idegen ingó dologra követhető el, sikkasztás tárgya jog, tehát követelési jog is nem lehet, s e részben a m. kir. Kúriának az engedményezett követelés felhasználása körül kialal' ilt gyakorlatára utal. A kir. ítélőtábla azonban ezt az utóbb említett jogszabályt és bírói gyakorlatot, ami kizárólag a saját jogos követelés engedményezésére vonatkozik, helytelenül alkalmazta, a jogi vonatkozásaiban is eltérő eme vádbeli esetre; a csalás tényálladékának fel nem ismerésében pedig tévedett. A Magyar magánjog szabályai szerint ugyanis, ha a törvénytelen gyermeket gyermekvédelmi közintézet tartja el, a gyermeknek az atya elleni eltartási követelése az intézetre száll át. Ez a követelés ennélfogva már a megítéléskor sem a vádlottat, hanem a gyermekmenhelyet illette. Azonban ennek a magánjogi szabálynak ismerete nélkül is, amire a védő, mint ténybeli tévedésre hivatkozik, a dolog természete szerint a vádlottnak tisztában kellett lennie és keresetéből kitetszően tisztában is volt azzal, hogy a szóbanforgó tartásdíj kizárólag a gyermek eltartását célozza, hogy tehát még a jogerősen megítélt gyermektartásdíj is csak addig és annyiban illeti meg az anyát, amíg és amennyiben ő gondoskodik a gyermek eltartásáról; amint azonban ez a gondoskodása megszűnt, nincs jogosítva még a megítélt ilyen tartásdíjat sem felvenni. Annál kevésbé volt joga azt a természetes atya végrehajtási foglalás alá vont fizetéséből magának kiutaltatni. A vádlott ezek szerint már kezdettől fogva rosszhiszeműen vette fel és fordította saját céljaira a gyermektartásdíjat. Elhallgatta a természetes atya, illetve az ő járandóságát utalványozó gazdasági hivatal előtt azt, hogy nem ő tartja el a gyermeket, s elhallgatta a gyermekmenhely vezetősége előtt, hogy a gyermek tartására a bíróság az atyát jogerősen kötelezte s ez alapon ő havi 20 pengő tartásdíjat kap kézhez. S miután az engedményezés egyes szabályainak a törvényi engedményre való kiterjesztésével magánjogunk a vádlottnak egyenesen kötelességévé tette, hogy az új jogosultat a követelés érvényesítéséhez, szükséges felvilágosítással ellássa, a birtokában levő bizonyító okiratokat neki kiszolgáltassa, az adóst pedig a követelés átszállásáról értesítse, az imént kiemolt körülmények tudatos elhallgatása nyilvánvaló fondorlat, amivel vádlott úgy a gyermek atyját, mint a gyermekmenhelyet tévedésbe ejtette és huzamos időn át tévedésben tartotta, kétségkívül azért, hogy a gyermek tartására szolgáló összeghez esetenként, de egységes akaratelhatározással folytatólag hozzájusson, s ekként magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, amely ténykedésével